Garai Gábor - Honalapítók


Garai Gábor - Honalapítók
István király lovas szobra alatt,
a föld mélyén, a várfalak tövében
ősi katonacsontok nyugszanak:
karok s lábak mészváza, koponyák,
s kéz- és lábfejek ízekre hullott csonkjai;
és rozsdás ember-patkók: a talpasoknak,
– kik az utak kövén lóhalálban kocogtak –
kellett a bocskoron íly vasat hordani…

Így hát a szobor méltó helyen áll.
Mert még a végítélet harsonái
sem terelhetnék össze a király
hamvait úgy, hogy ráismerne bárki:
Íme a honalapító – ő az, kétségtelen.
De a bocskorosok csonthalma: bizonyosság.
Általuk élt és rajtuk állt az ország,
s holtuk túlélte a türelem,
hogy megtartja majd, aki alapozta
a hazát – házat rakván a romokra…

Fent a jelkép megrendülhet: lehet
kiválasztott tehetség, hősiesség
szobra, bölcs szigor s változó szerep
emlékműve, istenült őrület –
de lent, kik az eszménynek testet adtak,
testből csonttá lettek és fennmaradtak
utódaikban; kik a lényeget
őrzik, a megtartó titkok tudói,
az örökös kezdetek folytatói,
a hon folyton újjá-alapítói:
rendületlenek a névtelenek.

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 15. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 2,665 Kategória: Rendületlenül » A második világháború alatt és után
Előző cikk: Garai Gábor - A hazalátogatóhoz Következő cikk: Garai Gábor - Magyarul


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: