Váci Mihály - Télutói Magyarország


Váci Mihály - Télutói Magyarország
Hazafelé Rómából, repülőgépen, 1962. III.

Ó, télutói Magyarország
kis mézeskalács-szív haza!
Ezüst folyók kizsinórozták,
beszórta hóval tavasza.

Ezer méterről az egész nem
nagyobb, mint egy vásárfia.
Szive fölött üres zsebében
cipeli sok hazámfia.

Annyi fia e kis hazának!
Nagy országokban bús lelenc.
Fogadna szót már az anyának,
Ki hűtlen, más tájakra ment.

Ezer méterről gyönyörűszép
küzdelmek madártávlata,
- onnan messziről keserűség,
meggondolt vétkek bánata.

Csak annyi - mint egy gyermek arca -
a világban e ragyogás;
hát megesik a szívem rajta,
s azért is biztatom: - Csodás!

Hiszen alig szívdobogásnyi
e magát éltető verés:
lehet-e hát máshova szánni
erőnket - e tiszta kevést?

Homloknyi oszág: verítékes
láz ver ki: jövőt-álmodás.
Nézhet-e szem mást, mint e fényes,
rég megszenvedett látomást?

Haza! - sebes, kérges tenyérnyi;
Apám keze - ha megjövök;
- úgy fogadom el, mint a férfi,
s úgy szeretem, mint a kölyök.

(1962)



Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 15. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,781 Kategória: Rendületlenül » A második világháború alatt és után
Előző cikk: Váci Mihály - Szeressetek! Következő cikk: Vas István - Budapest balladája


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: