Édes hazám!
te kitelelt vetés, térdet elöntő jövendő,
szárba szökkent élet - tejízű maggal édes,
májusi meleg esők szerelme - példás palánta,
ágat lehúzó virágzás, tomboló termés,
töved közt fészkeltem, gyökeredhez közel,
elleptem ágaidat, - virágfakadás előtt
fészket szőttem ágaid közére.
Szeretlek hódítók erejével,
hódolók hűséges alázatával,
szeretlek, mint hempergő csikók háta a pázsitot,
ölelkezők bőre a csókot - édes tejet a bárány,
friss házasok az ágyat, vének a szél enyhében a napfényt.
Szerelmem tartománya, hűségem televénye,
ege magasságaimnak, örvényem mélye,
ifjuságom halhatatlan ideje, folytonos születésem,
hitem ösvényes tája, férfikorom kőtáblája,
szegények küszöbe, bolyongó hadnak tornác,
világ kilincse, biztonság kulcsa,
otthoni Magyarország, rokoni jószág,
keritett udvar, tisztességünk telke,
körülült tűzhely, testvérek portája,
eleség asztala, bölcsőnek óvóhely,
nem várt örökség, reánk szállott jövendő.
Szeretlek multam felmagasztalója,
napjaim rangja, méltósága jövőmnek,
Tartsd meg homlokod magasában:
- legyek tekinteted mindent belátó fénye,
lássam patavert utadat a sztyeppéktől idáig,
kirántott kardjaid, letarolt lobogóid,
eltiport forradalmaid üszkös fekélyeit - édes!
Sebekkel ékes! - kínnal koszorúzott.
Hasztalan hullás mezeje, halál-homloka ország!
Lássam betemetett kútját forrongó erőknek,
Verj szerelemmel, - halni, hallgatva hullni ne hagyj!
Szememen pilla te légy - patkóval vert ménes szivemen.
Örömöd legyen végrendeletem.
Méltók közt egynek fogadj el: - méltasd szolgálatra szerelmem.
S légy méltó új fiaidhoz, kik megtanultak élni is érted!
(1964)
