Sokszorozzatok közös igazamban.
Szeressetek! - én nem vagyok magányos,
de az igazság csak erővel hatásos,
ha nemcsak bizonyíthat: - meg is óvhat;
amíg mást védek - engem is karolnak.
Szeressetek! - kapjam vissza, mit adtam:
- szerettem elmét faldosó haragban,
szerettem szívet öklöző dühökben,
kiket öleltem - azokért ütöttem.
Szeretni nem lehet haragok nélkül.
Kit szeret az - ki mindenkivel békül?
Szeressetek! - legyen igazam bátor
a helyeslő nép erős igazától.
Csak az igaz, mi igazul hozzátok;
törvény: - ha ügyetekben igazságos;
csak az erős, ki titeket oltalmaz,
csak az a nagy, ki értetek hatalmas.
Az igazságot diadala méri,
s ha elbukott, csak szánalom kíséri.
Elég volt már annyi világraszóló
bukott szent ügyből, vert forradalomból.
Elég volt már az Európa pajzsa
az egyedüliség, s ez a bús rivalda,
s az ezer éve tartó melodráma:
- Ide lőj! - állni világszinpadára,
s arcunkra kenve öntestvérünk vérét,
ríni - hogy csókolja a világrészvét;
adni magunkat oktalan dologra,
és bukásunkat elbőgni lerogyva.
Elég volt már a bús úri okosság,
mellyel ma is annyi bajunk okoznák,
a bénák, ravaszok fontolgatása,
- várni ingyen jövő amerikára;
a gyalázatos alku jobbra, balra:
- lesni, hogy gesztenyénk más kikaparja.
Elég volt mát a sóhajokból párolt,
koncepciókból, zöld teóriákból,
az így kellene! és ha úgy legetne!
programja attól, ki béna a tettre,
Mit ér a tan, az eszme, forma, szépség,
ha érveitől mar a kétség?
Olyan igazság kell, mely a tiétek,
- nem csak igaz, szép - de megőriz, éltet.
Nekünk már az az eszme kell, mely győztes,
melytől a nép gazdag, honja erős lesz!
Nekünk a most fogant, teremni kezdő
gondolat kell, mely már virágzón felnő;
s termő erők, teremtő ideálok
a gyümölcsöző önfeláldozások,
a megváltást hozó megfeszülések,
- a győztes próféták kellenek a népnek!
