Juhász Gyula - Mátyás király


Juhász Gyula - Mátyás király
Nézd Donatello márvány vésetét,
A karvaly orrt, a dactól görbe ajkat,
Mely gúnyt nyilazva sújt, bár csukva hallgat,
Nézd a szemét, mely fényes és setét!

Ez ő! Rőt múltunk ércizmú magyarja,
Királyi holló, mely nyugatra tart,
Mely fölgyújtja a bús magyar avart,
Mely a jövendőt lángolón akarja!

Pusztára épül tündérpalotája,
Plutárkot érti és Cézárt csodálja
És elmereng olasz kéz remekén.

De garaboncásként viskóba járva,
Míg írt keres az árva pór bajára,
Érezi, hogy mily magányos szegény!

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 14. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 3,029 Kategória: Rendületlenül » Anjouk és Hunyadiak kora
Előző cikk: Heltai Gáspár - Krónika az magyaroknak dolgairól Következő cikk: Petőfi Sándor - A király esküje


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: