Mundzuk sarjadéka, híres maradvája!
Te ura, királya szittyák s germánoknak,
Valál hódítója a rómaiaknak:
Napnyugatiaknak, napkeletieknek,
Valál rémülete, valál iszonyata
Te minden népeknek!
De ha könyörögtek, megengesztelődtél,
Adófizetéssel te megelégödtél.
Mindez nagy dolgokat te megcselekedted,
Ez világnak hódítását mind te végbevitted,
S sebzetlen maradtál!
Ármányság, árulás mégis meg nem ejtett,
Sűrű sok ellenség el sem is veszejtett,
Haj, mégis meghaltál!
Valál vigasságban, fekvél nyoszolyádban,
Puha nyoszolyádban, tornyos palotádban.
Meglepett a halál a te mély álmadban,
Hunok nagy királya,
Mundzuk maradvája!
Hajh! Ki mondja ezt halálnak,
Az orozva járó álmat!
Halál, halál, csendes halál,
Nem vagy te igazi halál,
Rajtad bosszút nem állhatunk,
Beléd kardot nem márthatunk:
Halál, halál, csendes halál,
Nem vagy te igazi halál!
