Tóth Kálmán - Árpád sírja


Tóth Kálmán - Árpád sírja
A Kárpátok oldalában
Egy nagy fehér omladvány van.
Azt beszéli a nép róla,
Hogy ez nagy temetõ volna.

Nyugosznak ott régi hõsök,
Keresztjük a törpe törzsök. . .
A leomlott négyszög sziklák
Évezredes, titkos kripták.

És a nyugvó hõsök között
Árpád is, az elköltözött,
Ottan fekszik, de nem halva,
Meg nem halva, csupán alva.

Ha a lelkek órája ver,
Eljön paripája, - a pej,
S mint a szellem, olyan halkal,
Árpáddal a hegyre nyargal.

S Árpád vezér oda szállván,
Szétnéz az õ nyert országán,
Nézi, hogy van az õ népe,
Boldogan és itten él-e?

És ha egykor széjjel nézvén,
Nagy bajt látna az õ népén,
Ha valaki egyszer jõne,
Elvenni e hazát tõle:

Akkor Árpád kürtjébe fúj,
Meghallják a sírban alul,
És a sziklák meghasadnak
És vitézi föltámadnak.

Föltámadnak haddal, vésszeI,
Buzogánnyal, kelevézzel,
Kifeni mind nehéz kardját
S a hont újra elfoglalják.

Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2011. január 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,423 Kategória: Rendületlenül » Attila és Árpád emléke
Előző cikk: Kosztolányi Dezső - Honfoglalás előtt Következő cikk: Vörösmarthy Mihály - Az átok


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: