Juhász Gyula - Nagyvárad


Juhász Gyula - Nagyvárad
A kőrösmenti Párizs régi fénye
Felém ragyog az emlék rőt ködén,
Egy ifjúság reménye és regénye
Ott álmodik a szőlőhegy tövén.

A szőlőhegy tövén a régi kocsma,
A piros abrosz és piros borok,
Fiatalságunk bátor indulója,
Fölöttetek fekete gyász borong.

Redakciónk, ahonnan sírva, zengve
Világnak indult ifjú Ady Endre,
Rozoga asztal, most ki írja sorsát,

Ki virraszt most melletted régi asztal,
Hogy megterülj csodával és malaszttal,
Dallal, mitől fölzengjen Magyarország!

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 7. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 2,493 Kategória: Rendületlenül » Így folytatódott
Előző cikk: Juhász Gyula - Menetszázad Következő cikk: Juhász Gyula - Obsit


   








Megjegyzések

vasárnap, 2013. szeptember 1. 15:29
Nagyon szép vers 'Nagyváradot megszerette Juhász Gyula.Pontosabban Annát szerette aki nem viszonozta a szerelmét.



Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: