valaha régesrég egy másik bús magyar,
méltóbb költõ mint én, és hõs mint senki mostan,
tiport hatalmasan, ki tudta mit akar!
Ki tudta mit akar s nem tudta, hogy a roszban
fogyhatlan a világ s nem tudta, hogy hamar
ide vágy vissza a földrõl hol bármi sorsban
élni és halni kell; mely ápol s eltakar.
Ezt mind nem tudta még s árva honára gondolt
s döngött csizmája a márványon s lelke tombolt,
látván sok harci jelt õs ívek oldalán.
Alkonyfelhõ borult lagúnára, piarcra,
felhõn az angyalok készültek már a harcra,
melyre a holtakat felkölté Alderán.