Tóth Árpád - Hold


Tóth Árpád - Hold
Ó,nézd,ma mint egy roppant hüllő sárga
Szeme,úgy ég a hold,és ide les,
Meredten nézi fájó,ideges
Földünket,szörnyű látványokra várva.

Most a pokol minden kapuja tárva,
Mellén az öngyikos helyet keres
Pisztoly csövének,tűzvészek veres
Lángtornya leng,s fertő a szűzek ágya.

Ágyú ugat,tört testekkel vadul
A dúlt fehőkig Hadúr,
S káoszba dől a rongyolt föld az éggel,--

Bús,átkos emberhomlokomhoz érve
Nem reszket hűs kezed szelid fehére?
Nem félsz-e hogy fellobban,s füsttel ég el?

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 15. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,594 Kategória: Rendületlenül » Így folytatódott
Előző cikk: Kosztolányi Dezső - Hazafiasság Következő cikk: Tóth Árpád - Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: