Buga Jakab éneke


Buga Jakab éneke
Mit búsulsz kenyeres, midőn semmid sincsen?
Jó az isten, jót ád, légy jó reménységben.
Kinyílik az idő, majd a jó tavaszkor,
Hová két szemünk lát, oda megyünk akkor.

Hogyne búsulnék én, én édes pajtásom,
A temérdek gondok uralkodnak rajtom,
Gondolkodásim közt se nyugtom, se álmom,
Lelkemet is bennem csak alig találom.

Ki van az oldalam, rongyos a dolmányom,
Hátam lapockáját veri a kaplagom,
A tömérdek folttúl ínehéz a nadrágom,
Zsíros ködmönkém is alig van nyakamon.

A farkasbőrömnek lekopott a szőre,
Palacka, pókháló a szögön belepte,
Nem csalogat engem ifjúság öröme,
Mert szennyes az ingem, nincs kifehéritve.

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 14. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 2,500 Kategória: Rendületlenül » Kurucok kora
Előző cikk: Boldog Asszony anyánk Következő cikk: Bujdosó ének


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: