Azt tudod: jól nyugszol te nemes ágyodban,
Avvagy vígan táncolsz szabad kúriádban,
Sipoltatod magad kárpitos házodban.
Nyájosságod után mensz az vadászásra,
Jóakaróiddal meg más mulatságra,
Természeted szerént az jó társoságra,
Gondolod, majd juthatsz előbbi vígságra.
Ne higgy, mert igen megtréfál az remínség!
Más nótát fúj néked idegen nemzetség!
Nézd el csak, mint regnál rajtad az németség,
Már a te országod, életed is kétség.
Az akcíza után a repartíció;
Bészálla tehozzád az kontribúció,
Mely is te népednek nagy konturbáció,
Kit nem orvosolhat rektifikáció.
Megkérték s megkérik tűled az porciót,
Vármegyékre osztják számtolan sok adót,
Megnézik házadnál te kincses ládádat,
Elvonják alúlad paplanyos agyodat.
Szabadságod ellen házodban is beszáll,
Úri módon, bízvást énekölve sétál,
Te nemes fejedre tűle sok huncfut száll,
Azt mondja:házodtul máshova távozzál.
Hol van országodnak öröme s vígsága,
Hol szép regulája, privilégioma?
Hol tündöklő napja, ragyogó csillaga?
Eltüntenek - vagyunk idegenek rabja.
Mást nem parancsolhatsz, mert nagy a te rabságod,
Miként fújják, néked csak úgy köll táncolnod;
Idegen nemzetre szállott szép országod,
Tűled elvétetett aranyszabadságod.
Ez egyníhány versek Magyarország dolgát
Mutatják és írják nagy nyomorúságát,
Mert ő elvesztette régi igazságát,
Jó Mátyás királynak drága szabadságát.
Az ezerhatszázban és kilencvenhétben,
Az pünkösd havának második hetiben
Írám ez verseket szomorú szívemben,
Az Magyarországban való nagy ínségben.
(1697)
