Thaly Kálmán - Rákóczi búcsúja


Thaly Kálmán - Rákóczi búcsúja
Kiállott Rákóczi
A munkácsi sánczra,
Reá támaszkodák
Pántos pallosára.
Reá támaszkodék
Pántos pallosára, -
Reá vivalkodék
Az rézdobosára:



"Dobosom, dobosom,
Udvari dobosom!
Most néked megmondom:
Ne azt verd, hogy Mars, mars!...
De azt verd, hogy: Rajta!
Ördög nyúzza anyádat -
Ne úgy verjed dobodat!
Ne úgy verjed, mint eddig:
Isten tudja, hogy lesz,mint?
Hanem úgy verd: Rajta!
Rajta, rajta, rajta!

Úgy verd: a föld rengjen,
Ég is visszazengjen,
A ki él, meghallja, -.
Sőt azt is, ki halva
Fekszik, felriaszsza:
Rajta, rajta, rajta!
Én hires vezérim:
Bottyánom, Bercsényim,
Pekrym, Bezerédy,
Kik vagytok vitézim:
Rajta, rajta, rajta -
Utolsó nagy harcra!"

- Halálos nehéz köd
Mindent búsan béföd;
Jobb is, ha nem látja:
Mert csak szive fájna -
Tán meg is szakadna...
Dobos már dobolhat,
Rákóczi únszolhat:
Rajta, rajta, rajta!...
A tábor, a tábor
Zászlóit lehajtja
A majthényi páston, -
Szegény kurucz tábor...
Hajh, Károlyi Sándor!

"Hajh, Károlyi Sándor,
Károlyi Sándorom!
Hová lött, hová lött
Az én szép táborom?
Most rejá kérdelek:
Felelj meg érette!
Kénszerítlek letött
Hétszeres hítedre;
Valld bé, ne is tagadd:
Eladtad jó urad!

- Úgy lészen még dolgod
Néked, mint Júdásnak;
Bosszút áll, nem hagyja,
Igaz maradékja
Hív esze Tamásnak
Nagy Bóné Andrásnak,
Meglásd csak, meglásd csak!

"Nem kérem én az országom.
Inkább világgá bújdosom.
Úgy is tudom már:
El köll mennem már!...
Kovácsom, kovácsom,
Udvari kovácsom!
Fordítsd meg a patkót
Hódos paripámon,
Az elejét hátra,
Ne fordúljon vissza!
Úgy sem jövök vissza
Szép Magyarországra!

"Két országom, népem,
Vitéz magyar, székely,
Az Isten megáldjon!
Patak, istenhozzád. -
Német már a gazdád!
Isten hozzád Munkács:
Engem többé nem látsz,
Legkedvesebb várom!...
Én édes hazámot,
Szép Magyarországom
Már többé nem látom, -
Már többé nem látom."

"Eljön még az idő,
Szegény Magyarország -
Megátkozod te még
E keserves órát!...
Idegen nemzetnek
BE súlyos a járma!
Régi vezérének
- Tulajdon vérének -
Sírva néz utána,
Sírva néz utána...

"Szeret Magyarország,
Óhajt Erdélyország,
S hóltig szán, hóltig bán, -
Még a gyermekök is
Tudom, visszakíván!
Mikor rég elmentem:
Visszasóhajtatok!
Mikor rég meghóltam,
Akkor is sirattok.
Haló prombúl is
Feltámasztanátok, -
Összeszednétek még
Porhanyó csontimot!..."

"A merre a tenger zúg,
A merre a szél jár,
Csillag lehanyatlik, -
Ott nyugszom meg én már."

- Beh szomorún szól a
Rákóczi rézdobja,
Nem mondja már: Rajta!
Rajta, rajta, rajta!...
Hanem azt dobolja,
Messzéről zokogja:
"Szülőföldem, bölcsőm,
Te bús Magyarország!
Immár istenhozzád,
Immár istenhozzád!"

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 14. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,434 Kategória: Rendületlenül » Kurucok kora
Előző cikk: Thaly Kálmán - Őszi harmat után Következő cikk: Thaly Kálmán - Rákóczi Ferenc búcsúdala


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: