Tí, kikben még régi magyar vér, s félni tudatlan
Lélek van, honnyunk jelesebb védői, huszárok!
Tí vagytok, kiket Ozmánnak vad népe remegve
Néz; kik előtt megvonja magát a durva negédség.
Érzékeny lelkek! míg Músám zengi vitézi
Lángotokat, harchoz készűljetek! Oh! ha ijeszthet,
S rettenthet nevetek, mis nem fog tenni hatalmas
Karjaitokba szokott fegvertek? – Rajta vitézek!
