Mert fejér borral fogom innepelni
Boldog esztendőnk ideérkezését:
Tőlts bele, gyermek!
Most örűljünk már, mivel, ah! az elmúlt
Gyászos esztendő sok ezer magános
És közönséges bajokat hozott rám
S árva hazámra.
Visszatért immár olajággal a frígy,
A kemény hadnak kialudt kanóca,
Múlik a jajszó, s örömünket áldott
Béke tetézi.
Béke! frígy! óh, két nevezet! mi hányszor,
Értetek hányszor s be heven sohajtánk!
Négy betű: négy-négy poharat csapok fel
Értetek én is.
Éljen a szent frígy nyomorúlt hazánkban,
Fel ne lázzadjon soha békeségünk,
Hogy sok esztendő elejére jussunk
Ílyen örömmel! ─
Boldog ország az, s az arany-világnak
Látszik ott némely fogyatéka, melynek
Tiszta csendesség kebelébe nyugszik,
S nincs hada kinn is.
Boldog ország az, hol az árva s özvegy
Nem bocsát, sírván, az egekre átkot,
Szántogat minden, s kiki szőlejében
Kényire munkál.
Semmi mesterség nem enyészik ottan,
Gazdag a kalmár s az egész közönség,
Ott tanít a bőlcs, danol a poéta,
Él az igazság.
Ah, ti felperzselt legelők parázsa!
Öszvedűlt várak s faluk omladéki!
Vérbe tajtékzó patakok! a dögöktől
Bűzletes ég, főld!
Ah, ti borzasztó, fene látomások!...
Félek íly gyász színt ecsetemre venni ─
Átkozott volt az, ki előbb örök hírt
Hadba vadászott!
Durva hérósok! noha száz babértok
Lenne a bérem, vagy ez a világ is;
Mégse kívánnék veletek cserélni:
Míg Lili kedvel.
Csakhogy e lankadt haza békeségben
Álljon, és légyen pecsenyém, kenyérkém,
S jó magyar nektárt igyam arra: eb lesz
Néktek irígytek.
Csak közel hozzám ne dörögjön ágyú,
Hogy barátimnak fecsegésit értsem,
Csak piciny lantom cicorázzon: ádjő,
Trombita-, dobszó!
Óh, dicső két név: Szeretet! Barátság!
Óh, becses két név: Puky, hív barátom!
És te, óhajtott Lili, életemnek
Édes arányja!
Négy betűből áll neve mindeniknek,
Akiket szívből szeretek: te gyermek,
Hozz elő négy-négy poharat! Ma inni
Kell ezekért is.
Boldog esztendő legyen ez tinéktek,
Érjetek még több s gyönyörűbb időket:
Véletek légyen nekem is sok ílyen
Jánusi víg nap!
