Kosztolányi Dezső - Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben


Kosztolányi Dezső - Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben
Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már,
nincs is magas és nincs számunkra mély.
Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz,
mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal,
ha jő az éj?

Ti messze költők, akik távol innen
emelkedtek az Isten szívihez,
mi földön ülünk már s szavak hamúját
kapargatjuk, és fölzokogva kérdjük,
mi lesz, mi lesz?

A versünk is már csak segélysikoltás,
mely ki se hat a tűzön-poklon át,
mint gyönge csecsemőé, kit megölnek,
és mint a szűzé, akit meggyaláznak
a katonák.

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 15. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,739 Kategória: Rendületlenül » Még mindég a két háború közt
Előző cikk: Kosztolányi Dezső - A magyar romokon Következő cikk: Kosztolányi Dezső - Rapszódia


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: