Sárközy György - Magyar árnyak


Sárközy György - Magyar árnyak
Daróc homokból, selyem délibábból szõtt köpenyében
Kisirt szemekkel néz-néz az ezeréves asszony:
Ezüst kigyóként sziszegve futott meg négy hûtlen folyója,
Havas bárányként messze szökkent három kerge halma.
Csak az árnyak, az árnyas, temetõ magyar sors halhatatlan
Árnyai nem hagyják el örök bánatu anyjuk,
Csak az árnyak jajongják jajába ezer év hiába-folyását,
S keringnek, mint szédült porfelhõk, s ragyognak, mint távoli délibábok.
Bús asszony, látod-e Vitézt, ki a vak reménnyel csatázik,
Berzsenyit, ki a világ fölforrt tengerébe réved?
Pokolbeli malmok zokogását tépi Vörösmarty vonója,
Kõszirtként, mennydörögve hull hegyrõl a völgybe Petõfi!
A te fiad Arany, busongó madara hûvös, ködös õsznek,
És Vajda, ragyogó Mont Blanc-csúcs havas éjben!
S Ady, Ady! a hûtlen, haragos, kinek zömök árnya
Szerelmes gondban visszaszáll, földobott kõként orcádra ütve!

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 15. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,406 Kategória: Rendületlenül » Még mindég a két háború közt
Előző cikk: Palágyi Lajos - Ki a nemzetközi? Következő cikk: Sárközy György - Reménytelen őszi eső


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: