Tompa László - Őszi üdvözlet


Tompa László - Őszi üdvözlet
Kós Károlynak
Itt rőt, s lila most körül minden erdő –
De tavaszkékje nem kékebb az égnek.
Erdőaljban, kék ég alatt megállva,
Mostanság, testvér, sokszor megidézlek!
És látlak. Te is így lesed az erdőt,
Sztánán, hol annyi halom fut halomnak.
Látsz-e ott most kis piros lángokat, mondd,
Amint a földből itt-ott föllobognak?
Én láttam egyszer… Oh, még soha erdőt
Oly csodás őszi pompában ragyogni!
Azt hittem akkor, hogy a magam őszi
Pompája is még éppen úgy ragyog ki!
De rossz-emlékű évek megcsufoltak,
Rám kinvihar jött, füst és szikra szállott –
S ma az ujulás minden hite nélkül,
Száz üszkös sebbel, kifosztottan állok.
Azonban hagyom – életből kidőlt az
Élőnek hagyjon utat, ne zavarja!
Tudom, magad is mennél már, te, Erdély
Legnyugtalanabb, izgága magyarja!
Hát menj is, izgass, irj, perelj, riassz, hogy
Tetőinket új kor szelei rázzák!
Ős-szépet építs, majd mondd el tovább is,
Gál Jankóék hogy szántják a barázdát –
S közben, ha tévedsz – vagy ha nem is – és kapsz
Jutalmul itt-ott gáncsot és szidalmat:
Meg se állj, tudva, hogy szidottan is csak
Magyar vagy és meg is maradsz magyarnak.
Benned, ha szólalsz, Erdély lelke szólal –
Lelke a voltnak, az időtelennek –
Hangodat hallva: kürtöt hallok olykor,
Mely nekem is még életről izenget.

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 15. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,304 Kategória: Rendületlenül » Még mindég a két háború közt
Előző cikk: Tompa László - Halálbamenők üdvözlete Következő cikk: Tompa László - Vallomás


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: