ott uszít a virtus, gőg s a gond.
Örök kakasviadal van, vetjük
búzánkat, de szántónk harcporond!
Odahaza átkok közt tagadjuk,
hogy szeretjük egymást véresen,
sátorunkat skalpokkal kirakjuk,
s nem hat meg a pokol érve sem!
Testvérek közt van csak oly gyűlölség,
ahogy otthon gyűlölünk s ütünk!
Leátkozzuk fájáról gyümölcsét
s kalapjáról csokrát, ha kitűnt!
Ámde hogyha idegen faj gőgje
meghajszol, mint kóborló kutyát,
s néked csak bajt, tüskét terem földje,
megbecsülöd a retyerutyád!
Idegenben bármilyen magyarral
találkozunk. ünnepünk vagyon.
Emlék kertünk megöntözzük borral,
s minden virág élni kezd nagyon!
Szavainkon anyacsókos illat,
fellebben a bánat fellege,
s előjön, mint sötétben a csillag
közös fészkünk minden melege!