Mécs László - A pisztrángok példája


Mécs László - A pisztrángok példája
A pisztrángoktól ezt tanultam:
sohasem úsznak ők az árral,
de mindig szembe, mindig hősként,
glédában, egy kicsit vadultan,
rugalmasan, nagyon frissen,
hol zuhatag fájdalma szisszen.

Őrült erőkkel szembeszállva,
föl a zokogó zuhogókon,
szirtek között, vízesések
több méteres habzó haragján
föl, szárnyak nélkül szinte szállva
szökdösnek, diadalt aratván,

a Forráshoz, hol még az Eszme
nincs elkeverve nyárspolgári
iszappal, hizlaló tempótlan
nagy tunyasággal, hol kiveszne
hős ritmusunk! Ők az ormótlan,
titokzatos hegyekbe vágynak!

Amely pisztráng az árral úszik:
lehet boldog, hasa fehérjét
lehet, hogy parti nefelejcsek
kívánják, hogy csókkal elérjék
s holdfény hullong rá mint a tej-csepp,
- de a Faj meghalt benne: hulla!

A hasukat boldogság-nappal
süttethetik a renegátok,
magyar júdások, árral-úszók:
a nevük hulla, létük átok!
- Pisztráng-lelkű Pajtás, előre
a Forrás-álmú hegytetőkre!

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 15. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,570 Kategória: Rendületlenül » Még mindég a két háború közt
Előző cikk: Mécs László - A közös fészek melege Következő cikk: Mécs László - Minden magyar vadásszon!


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: