Illyés Gyula - Hazám


Illyés Gyula - Hazám
Hazám szorít és fáj, kissebedik,
oh, nemcsak határain át!
Érzem a végek rezzenéseit,
hevét; testemen érzem a hazát.

Ilyen közel jött. Nemrég szabadon
mozoghattam még tőle. Mint apám
házát, eszembe őt is csak bajom
jutatta; úgy volt csak, hogy várt reám.

Mi feszítette most körém? Rekedt
viharral nyomja hozzám a világ.
A bőröm szinte. Ki őt sérti meg,
elevenembe, jogaimba vág.

Szorongok benne; s érte! Így enyém.
Agyogy szorítják - hogy lélegzetet
vehessek - vissza úgy szorítok én,
válok részévé, hogy szabad legyek!

Voltak, kiket a sors úgy megnövelt,
hogy országot tudtak betölteni,
hogy őket ölte, ki kést abba vert.
Kezdem a hősök jaját érteni.

Veszélyes kor. Fogadj be úgy, hazám,
hogy kezdet, ha védőn fölveted,
érezzem: én is úgy mozdítanám
s dícsérjelek, mint jó reflexemet.

Fogadj be úgy, ha még jóra-konok
ifjú erőmmel jobbat akarok,
érezzem: mozdul óriás tagod:
anyag, de véled lélek is vagyok!

(1938)

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 15. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 3,072 Kategória: Rendületlenül » Még mindég a két háború közt
Előző cikk: Illyés Gyula - Haza a magasban Következő cikk: Illyés Gyula - Két március


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: