Áprily Lajos - Beszélgetés a földdel


Áprily Lajos - Beszélgetés a földdel
Ó föld - földem, amelyre most a szélben
piros levél hull s hüs esö csorog,
ó part, amelyre szomjan visszatértek
világcsodákkal élö vándorok,
lehullt anyakéz helyett anyakézzel
a csendesítö ágyat te veted,
szólsz és megindul intő esti szódra
sok fölehajtó kedves gyermeked.
Dacia dat tumulum.
Ti rokon-testek, kedvesek, barátok,
te engedelmes lábú hosszu sor,
hol a művész, ki márványkőbe vésse
ezt a múlást - az óriás Aux morts?
Peregve tűntök szédítő ködében,
s egyetlen csuklót meg nem foghatok.
Hiába sírnám: Suhogó haláltánc,
halálba-indulók, megálljatok.
Ó, láttam hullni drága eszmetársam,
aki árnyékba - árnyék - itt suhant,
a verejték-áztatta pesti ágyról
hogy húzta öt a házsongárdi hant.
Ó föld: Cenkalja, Őrhegy, templom-árnyék,
sok karthauzi-szegfüs cinterem,
van-e rögöd, mely nem halállal áldott
s van-e köved, amely delejtelen?
Amit te adtál, mind tiéd az élet,
s tudom, az is tiéd, ki elhagyott,
te szólsz s megindítod a messzeségböl
s lesz hütlen nyugtalanból hü halott.
Ó, sokasodó testek altatója,
a súlyukkal a súlyod egyre nö,
s egyszer szívem tövéig ér a vonzás,
erdélyi föld, erdélyi temetö.
Dacia dat tumulum.

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 15. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,631 Kategória: Rendületlenül » Még mindég a két háború közt
Előző cikk: Áprily Lajos - A Zarándok Következő cikk: Dsida Jenő - A húsvét dicsérete


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: