Sinka István - Halált küldött az éji rét


Sinka István - Halált küldött az éji rét
Ebből a nagy magyar csendből
hova indulsz Szabó János?
Látom köszönget a szemed,
a szemed, a nagy szép álmos.

Két kezedet ide hajtod,
küzdő arcodat amoda.
- Ugye te szép dongószájú
nem bántottak még így soha?

Ennyi bántás sohase ért,
ennyi bántás még az se volt,
mikor korgó hasaddal
csúfolódott a teli bolt.

Amikor a könnycseppedet
esti szél csókolta szét,
s amikor a hátad alá
halált küldött az éji rét.

Pedig úgy volt, hogy ringatott,
ágyad volt, ha fújt a semmi
- Szabó János, a te hazádban
Szabó Jánosnak nem jó lenni!

Ki kérdi: honnan eredtél?...
S még mondani is úgy fáj a szó,
hogy eltűnsz csak, mint pici forrás,
mint táj nélküli magyar folyó.

Házadat hű, nehéz kezek
építik már...nő a tető:
gyertya fénylik s a lábodnál
ott szunyókál a temető

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. január 15. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,179 Kategória: Rendületlenül » Még mindég a két háború közt
Előző cikk: Sárközy György - Reménytelen őszi eső Következő cikk: Sinka István - Kicsi nép nagy bánattal


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: