Irodalom

• Legújabb cikkek
• Legolvasottabb cikkek
• Legtárgyaltabb cikkek
• Utolsó megjegyzések


• Rendületlenül
• Attila és Árpád emléke
• Árpád-házi királyok kora
• Anjouk és Hunyadiak kora
• Törökvilág
• Kurucok kora
• Magyar jakobinusok kora
• Reformkor
• Szabadságharc
• Elnyomás és kiegyezés
• Századfordulónk
• Így kezdődött
• A háború
• Így folytatódott
• Két világháború közt
• Még mindég a két háború közt
• A második világháború alatt és után


• Szeretni tehozzád szegődtem
• Klasszikus
• Kortárs


• Mi a Magyar?
• A magyarság
• A magyar jellemről
• A magyarság külföldi arcképe
• A magyar önismeret útja
• Magyar ember, típus, faj
• Nyelvünk alkata
• A magyar stílus
• A nagy költők tanúlságtétele
• Magyar irodalom
• A magyar jelleg a néprajz tükrében
• Magyarság a zenében
• A magyar művészet szelleme
• A magyar jellem történetünkben
• Ki a magyar?
• Magyar Vagyok


• Érdekességek
• Eszperente versek

Kölcsey Ferenc - Régi várban

Bús düledékeiden, ó Husztnak vára megállék,
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, szakadott a fal, s a visszanyögő hang
A szirt erdeje közt zúg vala lábam alatt.
S hév kebelem dobogott, s e könny, mely forra szememben,
Titkosan omladozó szent Haza, néked ömölt.