Kölcsey Ferenc - Huszt


Kölcsey Ferenc - Huszt
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 14. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 154,080 Kategória: Rendületlenül » Reformkor
Előző cikk: Kölcsey Ferenc - Emléklapra Következő cikk: Kölcsey Ferenc - Hymnus


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: