Ki az, aki hamvát sírva össze szedte?
Senki! Tán az Isten, ő maga temette.
El sem is temette - föl vitte magának:
Szabadság, szerelem kettős csillagának.
Ifjan halt. De látjuk: nagygyá lenni rá ért.
Költő volt. Szeretett. S meghalt a hazáért.
Ám előbb a lelkét égő szenvedéllyel
Millió szegény közt osztogatta széjjel.
Gazdaggá így tette az egész világot.
S aztán az öröklét ormaira hágott.
Tisztán olvadt át a halhatatlanságba.
Csupa lélek volt! Por nem maradt utána!
Hol a teste? Nincsen! Hol a lelke? Itt van.
Itt van, ó magyar nép, legszebb dalaidban!
Hol a sírja? Sehol! - Hol a dicsősége?
Az egész világon! S nem lesz soha vége!
