Mégis besoroztak gyalog-katonának.
Verje meg az isten Szeben mészárossát,
Hogy mér vágta vót le kicsi bornyu lábát!
Szegén kicsi bornyu ben tud lábán járni,
Gyalog-katonának hátán kell hordozni.
A gyalog-katona mikor masírozik
S köti a bakkancsát, nagyot káromkodik:
Teremtette bakkancs, be kurta a szára!
Menyen az utcára, megmerül a sárba.
Marosszéki gyűjtés, Kriza János
Változata Erdélyinél:
Soha nem vétettem Székes-Fehérvárnak,
Mégis bejutottam lovas katonának.
Lovasnak állottam, bokancsosnak tettek,
Hej illyen teremtettét! már mindjárt rászedtek.
A lovas katona mikor masírozik,
Felül a lovára, csak ugy dohányozik.
A szegény bakancsos mikor masírozik,
Hej kerüli a nagy sárt, csak ugy káromkodik.
Átkozott csizmája! be rövid a szára,
Hej minden órában elmerül a sárba.
Verje meg az isten mészáros bárdját,
Hej mért vagdosta el a kis borju lábát.
Mostan a kis borju nem tud lábáb járni,
A szegény bakancsosnak hátán kell hordani.
