Mind elvitték a legények elejét!
Maradt itthon kettő-három nyomorult,
Rátok, lányok, még az ég is beborult.
Adjon Isten, kapitány úr, jó napot!
Hozott Isten, kedves hugom, mi bajod?
Elvitték a szeretőm' katonának,
Mégpediglen Mollináry-bakának.
Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét,
Mert elvitte a legénység elejét,
Hagyta volna itthon csak az enyémet,
Nem ölt volna a nagy bánat engemet.
Boszniában hull a magyar rakásra,
Idehaza foly a sírás javába,
Sír az anya, sír a testvér, szerető,
Mikor telik már be ez a temető?!
Közli Benedek Elek, 1896.
