Immár eláradott sok nagy tartományokban,
Sírás, fohászkodás, keserves óhajtás
Falukon, városokon.
Nagy haragja vagyon az istennek mirajtunk,
Bűneink ostora elhatalmazott rajtunk,
Siralmas jajszóval, keseredett szívvel
Azért hozzád kiáltunk.
Hatalmas, kegyelmes, véghetetlen királyunk,
Ki vagy az ellenség ellen erős paizsunk,
Kérünk téged, Krisztus, ne útálj meg minket
De könyörülj mirajtunk.
Mert meg nem szűnhetik köztünk az nagy félelem,
Városunkból kiűz kegyetlen fejedelem,
Félelem, fáradság szüntelen mirajtunk,
Nem nyughatunk házunkban.
Miért uram, hogy ily igen elhagyál minket,
Hogy nem fordítod ránk a te szent szemeidet,
Tekints reánk uram, hogy megismerhessük
A te istenségedet.
Mert ha a pogányság innen elűz bennünket,
Nem lészen ily helye a te áldott igédnek,
Káromlói lesznek, te szép Jézus Krisztus,
A te áldott nevednek.
Csak kevesen vagyunk, akik téged tisztelünk,
Mert a pogány miatt tétova bujdostatunk.
Idegen országra nagy félelem miatt
Tétova kergettetünk.
Dícséret, dicsőség légyen az úristennek,
Vele egyetemben az ő egy szent fiának,
Örökkön öröké szentlélek istennek,
Dícsértessél mennyekben.
