Zrinyi Miklós - Szigeti veszedelem


(Részlet)
HATODIK ÉNEK
 
1. Szulimán Harsánhoz már érkezett vala,
Harmadnap táborát ott megnyugasztalá.
Onnan követeket magátul bocsáta,
Kik menjenek Zrinihez Sziget várába.
 
8. Zrini öszvehivá mind az vitézeket,
Mert már régen hallotta az követeket;
Piacon hallgatá meg az követeket,
Maga körül állitá az vitézeket.
 
9. Demirhám nem igen böcsüllé meg őket,
Mintha nem gondolná látni vitézeket;
De Halul mellyére tevé az két kezét,
Alázatossággal monda, hajtván fejét:
 
10. "O, Jézus hitin valóknak szép csillaga,
O, ily vitézeknek érdemes hadnagya
Egyedül! mely ország próbádat nem tudja?
Mely világrész vitézségedet tagadja?
 
12. Csudául mi halljuk nagy vitézségedet
Mindnyájan, urunk is az te jó hiredet
Szereti hallani, cselekedetedet,
Szeret magadat is, ha nem is hitedet.
 
14. Ű kívánsága ez: ez várat kezében
Adjad, és ne bizzál nagy keménységedben,
Haszontalan harag, az ki nincs erőben;
Esztelen, ki kiván, az mi lehetetlen.
 
15. Császár nem kivánja az te szép váradat.
Hogy avval nevelje maga gazdagságát;
Mert az ki világnak bírja nagy határát,
Nem kivánhat szüve kűbül egy kis várat.
 
20. Ha bölcs vagy, szükségbül tehetsz magadnak jót,
Nagyobbtul magadra nem csinálsz haragot:
Alázd meg magadat, add meg ezt az várat,
Mellyet semmiképpen többöl meg nem tarthatsz.
 
21. Nem kérettetik tüled ingyen ez az vár;
Hol nagy haszon vagyon, nem látszik kicsin kár;
Valamit te kérhetsz, azt Szulimán császár
Örömest engedi, elhiggyed nékem bár.
 
25. Különben, jó Zrini,  hogyha cselekszel,
Váradat s szolgáidat bizony veszted el;
De semmi ez, életed az jühireddel
Szigetvár hamujában temetődik el.
 
28. Talán esküvésed tartóztat tégedet,
Kit német császárnak békességben tetted?
De lelkiisméret mostan menttté tehet,
Senki nem tartozik tenni lehetetlent.
 
29. Bizol-é németben, te okos horvát bán,
Hogy hamar segitséget küld néked talán?
Német, mely tégedet az föld alatt kiván
Lenni, segítséget hoz kárával talán?
 
30.Ki nem esmérheti német barátságát?
Leginkább magyarhoz gonosz akaratját?
Hogy gyülöli német az magyar katonát,
Ha akarod, adok néked ezer példát.
 
31. De bár az ugy légyen, eljüjjön az német,
Rákháton tinéktek hoz ő segitséget,
Elvesztitek akkor kedves éltetöket,
S ők török kezében találják Szigetet.
 
35. Ne légyen fejedben az a' bizodalom,
Hogy az kit egyenként te meggyőztél harcon,
Meggyőzhesd te mostan, hol vannak mindnyájan,
Mely, Isten rendibül, várad alatt vagyon.
 
36. Ezt szultán Szulimán, mivel szeret téged,
Izente általunk, vitéz Zrini, néked.
Ihon jün maga is, egy millio népet
Hoz el romlásodra, ha szavát megveted."
 
37. Itt hallgata Halul, és esék zsibolygás
Az erős vitézek közt, és zúgolódás;
Jól esméri Halul, hogy nekik unalmas
Az illyen követség és az vármegadás.
 
38. Horvát bán megnézé az sok jó vitézét,
Osztán követekre forditá az szemét;
Mindnyájan hallgatnak, várják bán tetszését;
Ő nagy méltósággal elkezdé beszédét:
 
39. "Jó követ, okossan nékünk megbeszéléd,
Lágyon s haraggal is urad követségét;
Szép szóval kitévéd urad szeretetét,
Kit mihozzánk hordoz, és az ő jó kedvét.
 
40. Csudálom; mert azon én nem igyekeztem.
Hogy ti császárotoknál kegyelmem lehessen,
Sőt ártottam néki kis tehetségemben,
Valahol lehetett, és minden erőmben.
 
41. Barátságomról is röviden felelek:
Soha töröknek barátja nem lehetek,
Valameddig látom, ő árt keresztyénnek;
Barátság, ártalom öszve nem férhetnek.
 
42. De ha barátságomat császár kivánja,
Meglehet; magyarét mert visszaadhatja;
Se más keresztyénét osztán ne kivánja;
Igy talán lehetek őnéki barátja.
 
43. Hol penig Szigetvárat nevével kéred,
Jó követ, tudnod köll, az mit mondok néked,
Hogy Zrini ezekkel már sokat szenvedett,
Gonoszt, veszedelmet, hideget s meleget.
 
44. Azért, hogy Istennél nyerhessünk kegyelmet,
Azért nem gondolunk vesztenünk éltünket,
Sok kincset, gazdagságot és mindenünket,
És ez elmulandó világi hirünket.
 
45. Hát ne apolgasson bár császár ezekkel,
Az kit mi válágnak hagyunk nagy örömmel,
Ha szónkat nem hiszi, jüjjön ránk erővel,
Meglátja mit tehet, az ki van Istennel.
 
46. De ha büneinkért az Isten bennünket
Megvér, s kezetekben adja életünket:
Meghalunk örömest, de ti elvesztünket
Nem fogjátok nevetni, s keresztyéneket.
 
47. Mi sem irigyeljük akkor élteteket,
Elhagyjuk örömest mennyekért Szigetet.
Vidd meg császárodnak az én beszédemet;
Meglátja Szulimán, Zrini is mit tehet."
 
48. Nem türheti Demirhám Zrini beszédét,
Mert az kemény válasz átalverte szüvét,
Mond: "O te! ki megveted had veszedelmét,
S gondolod, üstökön fogtad az szerencsét;
 
49. Ithon had s békesség az én kebelemben;
Most válassz magadnak, míg tart az üdődben,
Mert én nem érthetem, kerülő beszédben
Csavarogsz, s válogathatsz hadban, békességben."
 
50. Ilyen szókra seregek megzöndülének;
Nem várják választját hatalmas Zrininek,
"Fegyvert! fegyvert! kiáltnak az követeknek;
Fegyverrel, nem szóval kell veszni Szigetnek."

(1651)

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 14. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,668 Kategória: Rendületlenül » Törökvilág
Előző cikk: Vörösmarthy Mihály - Mohács


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: