Juhász Gyula - Zrinyi, a költő


Juhász Gyula - Zrinyi, a költő
Sötéten csillogó bogyószemed
mély századok kéjéből rám mered,
mint keserű vád és komor panasz,
csüggedt szívem mélyébe villan az!

Tudom, mit kérdez hű és bús szemed,
mely látott halni, győzni eleget
s jövő kárpitján nézett bizton át,
fénnyel nyilazva a sűrű homályt.

Ó, mit feleljek, mit mutassak itt?
Avarba hulló hadak halmait,
közönybe fúló sóhajt és sikolyt,
bitangul veszve álmot, ami volt?

Én hallgatok, susog a hűs avar,
jön a nagy ősz és hull, hull a magyar.
Jön a nagy ősz és hull, hull légiónk.
Ó bán, aludni s nem álmodni jobb!

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 14. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,998 Kategória: Rendületlenül » Törökvilág
Előző cikk: Illyés Gyula - Dózsa György beszéde a ceglédi piacon Következő cikk: Kazinczy Ferenc - A szabad Erdély a török elüzetése után


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: