Egy fekete szemetes edény, szegényElnyelt egy egeret.Szenvedett eleget,Mert egerem lelt egy kenyeretBelefeledkezett,Ette, ette, nyelte,De nem vette észre,Egy ember tenyere ereszkedett beÉs szemtelen egeremetMegcsépelve,Eljegelve tette szemétre
Jeges tengeren eveztek tengerészek,Tejes reggelen ez nem kedves kedvtelés,Jegesmedvék, jégverés, dermedt lehelet,Nem tévedés:Semerre fény, messze jéghegyek…Fent kékes fények derengenekRészegen énekelnek e tengerészek,Merre lehet Dél? Szeletke szigetecske….Egy telepes embereivel ezeket megmentette
Gyerekek mennek hegynek menetelve,Etele néne ellépked nevetve,De Kefe Pepe csendesen, elkeseredveTenyerel le, s nyekereg befele:„Hegy, gyere le! Ne legyél meredek,Nem erre teremtettek engemet,Heverve szeretnek engem az emberekLent, nem fellegek felett.Menjenek, én leereszkedek.
Kenyeremet megettem,Ezer év megettem,Tervem elvetettem,Szekéren repesztettem,Elég a tejem,Kecskémet fejem,Elveszett Édenem,Nejem nem nevet velem,Keresem helyem,Fejem elment egekbe,Én régi seregekbe,Embereket lepek meg,Emeletre lépve,Nem megyek lépre,Kerek kerekekenEvezek tengereken,S végre:Feszítenek kék égre.
Rémes krémes rének sztyeppén tekeregnek,Erre mennek,Esznek, telet nem szeretnek,Mert reszketnek,Gyepet nem lelnek, s éheznek,Jeleneteket rendeznek,Gerezdeket keresnek,Elesnek keresztben,Peter elmegy, s etet,Medvéket szeret,És teret teremt.Leteremtette SzergejTestvér, nyergelj,Megyek veled.Nénénk, Isten veled!
Tengerszemek, rengeteg jegenye,Jellegzetes levelek,Egekbe emelkedett hegyek,Egyenes, lelkes emberek,Jégen megesett események,Fejszés fegyveres legények,Kemény telek, szép gyerekek,Legelnek tehenek,Hetvenezres telephelyek,Nemzedékek és nemzetekLelket cserélnek, kezekEmelkednek fel nyeregre,Két nyelven beszélveHetvehét nyelvet értenek,Jellemzem, de nem kérkedek.
Eszter elment Egerbe,Kedvesénél heverveSzerelme, LeventeKeményen teperteBegyét, és erre felEl se rejtette„Kése” hegyétEszter kereste kegyét,Szenvedet eleget,LegvégénBenne lettEgy kerekecske gyerek.
