Fegyvere ész és kész.
Szellem-esteken tekereg ellebeg vének kezére,
Vén Veér vezére nem tesped: eszére szerel
egy kést, ezzel reszel.
Gyermek beszél: „Te teszel ezreknek kegyetlen , eszetlen eresztést?
Szemtelen! Életet nem engedek el. El e kezekkel, ezek elevenek - temetetlenek lesznek,
S nem esznek epret, egrest, tejet, szedret, lepényt, kenyeret. Kerekezz el szekereden, seperj el!”
Hevederem nevet, nem cserél nevet, egyet még hever, s lelketlen e fejbe egyméteres szegeket egyenként ver be. Szétesvén -- késével felszeletel.
