Jeges tengeren eveztek tengerészek, Tejes reggelen ez nem kedves kedvtelés, Jegesmedvék, jégverés, dermedt lehelet, Nem tévedés: Semerre fény, messze jéghegyek… Fent kékes fények derengenek Részegen énekelnek e tengerészek, Merre lehet Dél? Szeletke szigetecske…. Egy telepes embereivel ezeket megmentette
Gyerekek mennek hegynek menetelve, Etele néne ellépked nevetve, De Kefe Pepe csendesen, elkeseredve Tenyerel le, s nyekereg befele: „Hegy, gyere le! Ne legyél meredek, Nem erre teremtettek engemet, Heverve szeretnek engem az emberek Lent, nem fellegek felett. Menjenek, én leereszkedek. Erzsébetke elején lenevet: Ne terpeszkedj, gyere, Pepe, ne légy epe! Eleget legelhetsz kenyeret, levelet Nézve kék eget… „Nem lenne Erzsébetke, nem mennék.” Kesereg e szerelmes gyerek. Végre egy érdemelt üzenet: „Szerelmecském, megyek.”
Feje lebeget: megtelt léggel, Szemezgetett delejes éggel, Kedvesét elengedte: menjen Egy keveset szenderegjen. Szerette e nedves meleget, Elgémberedett eleget, Élvezte e perceket, Érdemes welnessben Ellenni kettesben. Emberekkel elegyedve Feldereng életkedve.
Kenyeremet megettem, Ezer év megettem, Tervem elvetettem, Szekéren repesztettem, Elég a tejem, Kecskémet fejem, Elveszett Édenem, Nejem nem nevet velem, Keresem helyem, Fejem elment egekbe, Én régi seregekbe, Embereket lepek meg, Emeletre lépve, Nem megyek lépre, Kerek kerekeken Evezek tengereken, S végre: Feszítenek kék égre.
Rémes krémes rének sztyeppén tekeregnek, Erre mennek, Esznek, telet nem szeretnek, Mert reszketnek, Gyepet nem lelnek, s éheznek, Jeleneteket rendeznek, Gerezdeket keresnek, Elesnek keresztben, Peter elmegy, s etet, Medvéket szeret, És teret teremt. Leteremtette Szergej Testvér, nyergelj, Megyek veled. Nénénk, Isten veled!
Tengerszemek, rengeteg jegenye, Jellegzetes levelek, Egekbe emelkedett hegyek, Egyenes, lelkes emberek, Jégen megesett események, Fejszés fegyveres legények, Kemény telek, szép gyerekek, Legelnek tehenek, Hetvenezres telephelyek, Nemzedékek és nemzetek Lelket cserélnek, kezek Emelkednek fel nyeregre, Két nyelven beszélve Hetvehét nyelvet értenek, Jellemzem, de nem kérkedek. Ennek név-eleje nem emse, (Kész szerencse) S vége: önként tevé neked.. Messze élsz, de szereted
Estelente tejet lefetyelek, Vén gyerek! Kenyeret szelek, Édes mézet kenek És mélyen elnyelnek Kellemes emlékek, Reggel elrebegek egy verset, Mert értetek élhetek.
Eszter elment Egerbe, Kedvesénél heverve Szerelme, Levente Keményen teperte Begyét, és erre fel El se rejtette „Kése” hegyét Eszter kereste kegyét, Szenvedet eleget, Legvégén Benne lett Egy kerekecske gyerek.
Kelet Népét nézegetem, Kemény emberek életét, Embertelen veszedelem Verte szét e féltekét, Éhezett e ekés sereg, Nem vett telket, kenyeret, Keservesen temetett el Kehes, beteg gyereket. Egyszer evett levesecskét, Kérges lelke mérges, Nem tellett tehénre, tejre, Fekhelye kemény, férges. Eltengetett éveket, s elkeseredésében Létét Szegeden fejezve be Helyt lelt szegények mennyében
Tejes reggelen ez nem kedves kedvtelés,
Jegesmedvék, jégverés, dermedt lehelet,
Nem tévedés:
Semerre fény, messze jéghegyek…
Fent kékes fények derengenek
Részegen énekelnek e tengerészek,
Merre lehet Dél? Szeletke szigetecske….
Egy telepes embereivel ezeket megmentette
Etele néne ellépked nevetve,
De Kefe Pepe csendesen, elkeseredve
Tenyerel le, s nyekereg befele:
„Hegy, gyere le! Ne legyél meredek,
Nem erre teremtettek engemet,
Heverve szeretnek engem az emberek
Lent, nem fellegek felett.
Menjenek, én leereszkedek.
Erzsébetke elején lenevet:
Ne terpeszkedj, gyere, Pepe, ne légy epe!
Eleget legelhetsz kenyeret, levelet
Nézve kék eget…
„Nem lenne Erzsébetke, nem mennék.”
Kesereg e szerelmes gyerek.
Végre egy érdemelt üzenet:
„Szerelmecském, megyek.”
De megveszett,
Ne legyen etetve,
Elszeretve,
Mert nem emelhetek kezet
Veszett emberekre
Szemezgetett delejes éggel,
Kedvesét elengedte: menjen
Egy keveset szenderegjen.
Szerette e nedves meleget,
Elgémberedett eleget,
Élvezte e perceket,
Érdemes welnessben
Ellenni kettesben.
Emberekkel elegyedve
Feldereng életkedve.
Ezer év megettem,
Tervem elvetettem,
Szekéren repesztettem,
Elég a tejem,
Kecskémet fejem,
Elveszett Édenem,
Nejem nem nevet velem,
Keresem helyem,
Fejem elment egekbe,
Én régi seregekbe,
Embereket lepek meg,
Emeletre lépve,
Nem megyek lépre,
Kerek kerekeken
Evezek tengereken,
S végre:
Feszítenek kék égre.
Erre mennek,
Esznek, telet nem szeretnek,
Mert reszketnek,
Gyepet nem lelnek, s éheznek,
Jeleneteket rendeznek,
Gerezdeket keresnek,
Elesnek keresztben,
Peter elmegy, s etet,
Medvéket szeret,
És teret teremt.
Leteremtette Szergej
Testvér, nyergelj,
Megyek veled.
Nénénk, Isten veled!
Jellegzetes levelek,
Egekbe emelkedett hegyek,
Egyenes, lelkes emberek,
Jégen megesett események,
Fejszés fegyveres legények,
Kemény telek, szép gyerekek,
Legelnek tehenek,
Hetvenezres telephelyek,
Nemzedékek és nemzetek
Lelket cserélnek, kezek
Emelkednek fel nyeregre,
Két nyelven beszélve
Hetvehét nyelvet értenek,
Jellemzem, de nem kérkedek.
Ennek név-eleje nem emse,
(Kész szerencse)
S vége: önként tevé neked..
Messze élsz, de szereted
Vén gyerek!
Kenyeret szelek,
Édes mézet kenek
És mélyen elnyelnek
Kellemes emlékek,
Reggel elrebegek egy verset,
Mert értetek élhetek.
Kedvesénél heverve
Szerelme, Levente
Keményen teperte
Begyét, és erre fel
El se rejtette
„Kése” hegyét
Eszter kereste kegyét,
Szenvedet eleget,
Legvégén
Benne lett
Egy kerekecske gyerek.
Kemény emberek életét,
Embertelen veszedelem
Verte szét e féltekét,
Éhezett e ekés sereg,
Nem vett telket, kenyeret,
Keservesen temetett el
Kehes, beteg gyereket.
Egyszer evett levesecskét,
Kérges lelke mérges,
Nem tellett tehénre, tejre,
Fekhelye kemény, férges.
Eltengetett éveket,
s elkeseredésében
Létét Szegeden fejezve be
Helyt lelt szegények mennyében