Irodalom - Mi a Magyar?

   

Az okosság másik oldala - a jog mint valóság
A magyar jellemről
Ezeket 1913-ban írtam. Azóta sok minden történt, például nem egy „misztikus presztízzsel fellépő frázis” repült át a gyepűn, s igényli hazafiságunk átszínezését. Változni látszanak az értékek, s amit ártatlanul s tárgyilagosan megállapítottam, súlyos vád gyanánt hull fejére a magyarnak. A vándorló iparoslegény mítoszi hőssé nőtt.
Cselekvés és alkotás
A magyar jellemről
Még egyszer vissza kell itt térnem háború előtti tanulmányom gondolatmenetére. Ebben már benne van egy kicsit a „magyar finitumos” eszméje is, annyi, amennyit igaznak érzek belőle. De benne egyúttal az utalás azokra a kitörésekre, amik bizonyítják, hogy a magyar türelem se tart örökké. A gondolatok akkor se voltak már egész újak.
A magyarság külföldi arcképe
A magyarság külföldi arcképe
A magyarság nyugati rossz hírnevét a honfoglalás utáni hadjáratok alapozták meg. De az az arckép, amely a magyarokról ekkor kialakul, sajátos módon nem a tapasztalaton, hanem tudálékos írói véleményeken nyugszik.
A magyar önismeret útja
A magyar önismeret útja
Az ősidők homályából egy lovasember alakja bontakozik ki szemeink előtt, amint a volgamelléki pusztán nyugodtan áll és figyel... Nyugodt; nem fél és nem képzelődik ... a messze pusztai képeken és erős világításban edzett szeme mindent világosan lát, amit emberi szem egy pontról láthat... A többiekért vigyáz és el van szánva mindenre...
Magyar ember, típus, faj
Magyar ember, típus, faj
Aligha kétséges hogy ez a hatalmas és bonyolult problémacsoport, amit ez a kérdés: „mi a amagyar?” kifejez, igen sokféle tudományág illetékességének kőrebe tartozik. Az is bizonyos, hogy azt a legkülönbözőbb oldalakról lehet, sőt kell is megvilágítani.
Magyar tájnyelvjárások I.
Nyelvünk alkata
    Az írásbeliség elterjedésével az egységes helyesírás szabályozásával mind inkább teret hódított a nemzeti nyelv írott változata az irodalmi nyelv. Addig amíg nem volt irodalmi nyelv a tájnyelvjárások minden írásban és könyvben visszatükröződtek.
Magyar tájnyelvjárások II.-1. Nyugati típus
Nyelvünk alkata
      1. Nyugati nyelvjárás típus:  Ehhez a nyelvjárás területhez tartozik a régi Moson, Sopron, Vas, Zala megye, Győr délnyugati és Veszprém nyugati része.      Hangtani sajátosságai :  Az „o, ő, é” helyén kettős hangzókat találunk, az „a” megfelel a köznyelvinek: -hajuo.
Magyar tájnyelvjárások II.-2. Dunántúli típus
Nyelvünk alkata
    2.Dunántúli nyelvjárás :  Somogy megye északi harmada, Veszprém, Győr Tolna, Fejér megye, Csallóköz és Mátyusföld tartozik ide. A dunántúli nyelvjárás nagy részben megegyezik a köznyelvvel.    Hangtanilag hosszú középső magángangzói vannak „ó, ő, é” , míg az „a” és az „ő” ejtése olyan, mint a köznyelvben addig az „á” annál zártabb és az „e” nyiltabb.
Magyar tájnyelvjárások II.-3. Déli típus
Nyelvünk alkata
  3.Déli nyelvjárás:  Déli nyelvjáráshoz tartozik Somogy megye déli része, Baranya, Sárköz, Szlavónia, Duna mente, néhány Pest és Fejér megyei község, Duna–Tisza köz. Ez volt a töröktől legtöbbet szenvedett terület, ennek hatására egész vármegyék néptelenedtek el, így a Déli nyelvjárás sok kisebb részre szigetelődött el, mint Makó, Szeged, Hódmezővásárhely.
Magyar tájnyelvjárások II.-4. Tiszai típus
Nyelvünk alkata
    4.Tiszai nyelvjárás:  Ide tartoznak a Duna–Tisza közének nem „ö”-ző települései, Kőrösök, Berettyó, Jászság kivételével Békés és Hajdú megye.      Magánhangzók: keleti oldalon a köznyelvi „ó, ő, é”helyébe kettős magánhangzók kerölnek „óu, őü, éi” :- jóu, őüriz, jéig. Az „a, ő, á” köznyelvi marad, de az „e” nyílt.

85 cikk | 2 / 9 oldal