5.Palóc nyelvjárás:
Nagy-Magyarország északi része tartozikl ide, a Vágtól keletre, Budapest, Cegléd, Szolnok vonalától északra. A palóc nyelvjárást három típusba sorolhatjuk, úgymint nyugatim keleti és déli palóc nyelvjárás. A három típus egymástól csak kis nyelvi különbségekben tér el.
6.Észak-keleti nyelvjárás
Ide tartozik Abaúj megye, a Hernád keleti része Zemplén, Szabolcs, Hajdú keleti része és Bihar északkeleti része.
Abaúj megye kivételével mindenütt „ou, öü, ëi” típusú kettős hangzót használnak az „ó, ő, é” helyén. A nagyobbik északi részre az „e”-zés és az „ië”-zés a jellemző, de Hajdúságban az „í”-zés is használatos:-kiëk, sziëp.
7. Mezőségi nyelvjárás típus
Ide tartozik Románia magyarlakta területének középső része, Tárkány vidéke, Kalotaszeg, Kolozsvár, Torda, Dés és a Maros vidék.
Hangszín tekintetében igen tarka ez a vidék, „ó, ő, é” helyett „ou, öü, ëi”-t ejtenek, az „a” kissé zártabb, az „ö” pedig nyíltabb. A szóhangsúly Lózsád és környékén az utolsó szótagon van:- sara.glya.
8.Székely és Csángó nyelvjárások
Romániában a régi Csík, Háromszék, Udvarhely, Brassó megyében és a volt Maros-Torda megye délkeleti részén, Moldovában is beszélik.
Magánhangzók tekintetében „ó, ő és é”helyett ugyanúgy hangozhat „uo, üö, ië”, mint „ou, öü, ëi”, „á”-juk és „é”-jük a Dunántúli típushoz hasonlóan nyílt.
Egy régi magyar szokásmondás azt tartja, hogy az előkelő világpolgár németül a kutyájával, angolul a lovával, magyarul a kocsisával, franciául a szeretőjével, spanyolul az Istennel beszél. Hasonló nyelvjellemző elmésségek egyebütt is divatoztak, sőt hellyel-közzel ma is fel-felsziporkáznak.
A magyar stílus vizsgálata nem választható el a magyar nyelv karakterisztikumának föltárásától. A kettő – nyelv és stílus – lényegileg összefügg, sőt azonosnak mondható. A nyelv konkrét alakba öltözése már stílus és a stílust determinálja fátumszerűen a nyelv szókészlete és alaktana, amelyek kész formákat adnak a beszélő és író mondanivalójának.
Minden igazi költői mű a művészi ihlet alkotása, melyben ha még annyi szerzett tudás és tanultság halmozódik is össze, elsősorban a lélek szólal meg.
Természetesen az egyéni lélek, mely mindig és mindenkor általános emberi, bármely nemzethez vagy fajhoz tartozzék is maga a költő.
Mióta önnálló magyar irodalomszemléletről beszélünk, akár tudva és akarva, akár az öröknek gondolt igazságok magától értetődésével, az Erdélyi Jánostól megfogalmazott következő elvnek engedelmeskedünk: „Nincs világirodalom, mely az egyetemes művelődésben úgy futna végig, mint az Apenninek Olaszországon; hanem van nemzeti irodalom, mely a nyelvek, élet és szokások, polgári és val...
Legalább félszázada, de egyes tárgykörökben száz, esztendőnél is több ideje, hogy gyűjtjük-gyűjtögetjük magyarságunknak a népi, tárgyi és szellemi, kultúrában jelentkező megnyilatkozásait.
Bizonyos külsőségekkel, a magyar népdal és tánczene ritmikaival, a szó mélyebb értelmében nem teremtünk magyar zenét; ezek alkalmazása a maguk helyén igen előnyös és tetszetős lehet, de sem nem nélkülözhetetlen kellékei a magyar zenének, sem önmagukban azt nem alkotják. Felhasználták őket idegen zeneszerzők is anélkül, hogy zenéjük ezzel magyarrá lett volna.
