Ez a kalandozó lovas nép nem sok időt töltött az északi erdők mentén. Épp csak annyit, hogy magához fűzze a jámbor halászgatók legkeletibb részét, s aztán további vágtatásában magával ragadja, mint valami harcias vőlegény a menyasszonyt. Sajnos nem ragadta magával az egész erdőlakó népet. A nép egy része ott maradt; az osztjákok és vogulok, hogy mindenkiről számot adjunk.
A Hunorról és Magyarról szóló mondában ezt a történelmi tényt őrizte meg a szájhagyomány. Honnan tudjuk, hogy mindez valóban így történt? Igen egyszerű bizonyítékokból. A nyelvből, amelyet ma is beszélünk.
A szavak mindent elárulnak, a történelemben is. Elárulják azt is, hogyan élhettek őseink ott fent az északi erdőkben, mielőtt az a keleti bátor nép délre ragadta őket.
Bizonyos, hogy az ősmagyarok sokáig még itt Magyarországon is két nyelvet beszéltek. De aztán az egyesülés a nyelvben is tökéletes lett, a csendes erdőlakók beszéde diadalmaskodott.
El lehet képzelni, szépen le lehetne írni azokat a beszélgetéseket, azokat a megható leckéket és jeleneteket, amikor ősszüleink először kicserélték holmijukat és velük a szavakat. Az erdőlakók elcsodálkozhattak, midőn az újonnan jöttek dolgai közt megpillantották az ekét. Vagy a sarlót. Mit lehet azzal csinálni?
- Aratni.
Nagy seregeik lehettek. Az ősi tömény szó tízezer lovasból álló hadat jelentett. Különben a sereg és a gyűlés szót is akkor tanulták meg, és azt, hogy a seregben ki a bátor, ki a gyáva, a gyűlésben meg ki a bölcs.
De a legfontosabb, amit megtanultak, a szervezkedés, az összetartás, a társadalmi élet volt.
Hogy merre jártak, arról is a szavak tanúskodnak. Az almát, a diót, a körtét, a szőlőt, a bort, sőt a csigert csak jól lent délen ízlelhették először, valószínűleg már a Kaukázus enyhe lejtőjén. Legtöbb helyen rokoni népek közt jártak, a férfias erik rokonai között.
A délre húzódott magyariak is a nagy hun birodalomhoz tartoztak. Vajon részt vettek Attila európai hadjáratában, jártak már akkor Magyarországon? A néphagyomány szerint a magyarok azonosak voltak a hunokkal, mert tulajdonképpen ők szervezték és ők vezették azt a roppant áradatot. A legújabb tudományos vizsgálat eddig csak azt igazolta ebből, hogy Árpád törzse hun eredetű volt.
Nem valószínű, nem lehetséges. A hunok nem tűntek el, csupán a hun név. A nép más nevet vett fel, vagy mást kapott. De hatalmát sem vesztette el. Attila halála után a birodalomnak csak nyugati része lett oda, a keleti fennmaradt, sőt gyarapodott.
A visszaszorult nép veszteségét pótolta a többi hun atyafiságú altaji néppel.
Bizonyosra lehet venni, hogy a krónika és az új történetírás e ponton is találkozik. Semmi sem cáfolja, hogy a görög írók emlegette Muger nem azonos a Mogerral, akit a latin krónikás is nyilván magyarnak akart írni.
Az események most már tisztább világosságban a bizánci történetírók szeme előtt folynak.
Attila öröksége egyre kísért.
Nem sikerült. Amíg a fejedelem tekintetét és minden erejét nyugat felé fordítja, háta mögött keletről feltűnik egy új, harcias altaji nép, a kazár, és a már indulásra készülődő országot könnyen elfoglalja.
