Magyar vagyok. Legszebb ország hazámAz öt világrész nagy terűletén.Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,Ahány a szépség gazdag kebelén.Van rajta bérc, amely tekintetet vétA Kaszpi-tenger habjain is túl,És rónasága, mintha a föld végétKeresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok.
Magyar vagyok, itt születtemLegyen dicsőség, vagy átokKakas, ki az éjben rebbenMár az új napért kiáltok! Magyar vagyok: hun és szittyaKun, jász, oláh, zsidó, avarA színesség az erőt szítjaDe széthúzás csak összezavar Ránk bízta az Úr e tájat:Legyen ez a ti hazátok!Földemet, és szíveteketTisztaságban vigyázzátok! Őrizte a sok időn átVitézeink erős karjaDe önző érdek, hatalomvágyN...
Magyar vagyok! Nem vakszerencseTőn engemet magyarrá.Nem érdek hitvány gerjedelmeS nem önkény teve azzá.A szellem szent hatalma az,Mely elborított lángival:Magyar vagyok, mivel szabad,Szabad, tehát magyar. Magyar vagyok. Nincs a világonEnnél szebb és dicsőbb név.Testvéreim közt feltalálomMinden nagy eszme hősét.
Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?Magasba vágyva, tengni egyre – lent;Mosolygva, mint a méla õszi táj,Nem panaszolni senkinek, mi fáj;Borongni mindig, mint a nagy hegyek,Mert egyre gyászlik bennünk valami:Sokszázados bú, melyet nem lehetSem eltitkolni, sem bevallani.
