Ez volt az első találkozásom a rokonokkal. Azután jó ideig csak könyvekben kerestem őket. Jól megismerkedtem a finnek történetével, az ő Hadurukkal, a csodálatos Kalevala ravasz és bájos Ukkójával, és ez az ismerkedés nem volt kevésbé megható, mint az a berlini. Aztán az összehasonlító szótárak és nyelvi kiadványok sűrű és nem egykönnyen áthatolható bozótjaiban jól összebarátkoztam a többi rokonnal is, a gazdag finnek és észtek után a zürjénekkel, osztjákokkal és főleg vogulokkal, akik a legszegényebb rokonok, de akik a legközelebb állnak hozzánk; velük már nemcsak sok szavunk és mondatszerkezetünk közös, de szavaikból, némi keresgéléssel, mint egyik kitűnő nyelvészünk megtette, olyan egész mondatokat lehet összeállítani, amelyeket egy kis odafigyeléssel minden magyar megérthet.
Hurem-szát-husz hulach-szem empem viten eli.
Háromszázhúsz hollószemű ebem vízen él.
Első látásra elég bajos megérteni. De érezzük, hogy ezt a vogul nyelvet nagyon könnyen megtanulhatnánk. Mindenesetre sokkal könnyebben, mint például a németet vagy oroszt.
Épp ilyen belső hasonlóságot mutat a magyarral az osztják is:
Pegte lau lasinen menl tou szilna.
Fekete ló lassan megy a tó szélén.
Ezekkel még jobban szerettem volna találkozni. Istenem, oly kevesen vagyunk! Vogul mindössze ötezer él ott fenn, az északi sarkvidék közelében, ahova konok szabadságszeretetükben, reménytelen, de véres harcaik után az orosz zsarnokság elől felhúzódtak. Osztják húszezer van. Az egész finnugor család, belevéve még a liveket és a vótokat is, alig számlál húszmilliónál több lelket, s ebből tizenkét és félmillió a magyar. A föld kétezermillió emberének tehát alig egy százalékát mondhatjuk mi magyarok, úgy-ahogy, rokonnak.
Végre személyesen megismerhettem egy-kettőt a messzebb maradt, szegényebb rokonok közül is. Néhány éve alkalmam akadt, hogy Oroszországba utazhassam. A szegényebb rokonok nagy része ott él. Nagyobb részük az Urálon innen, még Európában, kisebb részük, de épp a nyelvileg hozzánk legközelebb állók, az Urálon túl, Észak-Szibériában. A világ végére elmentem volna értük; elmennék ma is.
Forrás: Illyés Gyula - Ki a magyar?
