Hogy merre jártak, arról is a szavak tanúskodnak. Az almát, a diót, a körtét, a szőlőt, a bort, sőt a csigert csak jól lent délen ízlelhették először, valószínűleg már a Kaukázus enyhe lejtőjén. Legtöbb helyen rokoni népek közt jártak, a férfias erik rokonai között.
Abban az időben a kínai faltól a Fekete-tengerig annak az altaji ősnépnek a különböző törzsei tanyáztak, amelyhez a hunok és a kunok tartoztak. Egymást is űzték és ölték ezek a népek, amíg nem akadt egy-egy nagy fejedelem, aki összefogta, együttes vállalkozásba vitte őket. A sokféle altaji népet az első nagy vállalkozásra Attila szervezte meg, Krisztus után 450 körül.
Ezeknek az altaji népeknek valami egész rendkívüli tehetségük volt a szervezéshez, különösen a hadsereg és hadjárat szervezéséhez. Attila seregében a hunok leginkább csak vezetői voltak a sokféle népnek, ahogy később a tatárjárásban a tatárok vagy mongolok is tulajdonképpen Ázsia kóbor seregeit állították csatarendbe. Ezt tették még a Magyarországra tört törökök is.
Forrás: Illyés Gyula - Ki a magyar?
