Néhány éve vendégségben voltam egyik barátomnál. Vacsora után barátom - Szabolcsi Bence, a kitűnő zenekutató - zongorázott. Régi magyar népdalokat játszott, fülemnek ugyan itt-ott valami csekély változattal másképp, mint ahogy én tudtam. Így is örömmel hallgattam, halkan a szöveget is dúdolni kezdtem
Kalapom a Tiszán uszkál,
Subám zálog a bírónál...
- Nono - mondta barátom -, ennek másképp megy a szövege.
- Halljuk. Taníts meg rá.
- Egy kicsit nehéz lesz. Vagy hallottad már?
Puro tanyet voktenet gen
Sümet kelet möldeldes...
- A cseremiszek legalábbis így dalolják - tette hozzá barátom.
- Micsoda? Hát ismerik ők is ezt a nótát? Hogy került hozzájuk?
- Inkább azt kérdezd, hogy került hozzánk! Mi hoztuk onnan, őtőlük, mikor a honfoglalásra indultunk. Mikor még együtt éltünk velük és a többi rokonnéppel.
- És azóta megőriztük?
Barátom nem válaszolt. Tréfásan rám kacsintott, játszott tovább; ezt a dallamot:
Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt...
Forrás: Illyés Gyula - Ki a magyar?
