Magyar tájnyelvjárások II.-2. Dunántúli típus


Magyar tájnyelvjárások II.-2. Dunántúli típus

 

 

2.Dunántúli nyelvjárás : 

Somogy megye északi harmada, Veszprém, Győr Tolna, Fejér megye, Csallóköz és Mátyusföld tartozik ide. A dunántúli nyelvjárás nagy részben megegyezik a köznyelvvel. 

 

Hangtanilag hosszú középső magángangzói vannak „ó, ő, é” , míg az „a” és az „ő” ejtése olyan, mint a köznyelvben addig az „á” annál zártabb és az „e” nyiltabb. Magánhangzó használatában elmondható, hogy „ë”-ző, „í”-ző, „é”-ző és „ö”-ző. Kedveli a rövid, zárt magánhangzókat: - tüz, tiz, husz. 

Mássalhangzókat tekintve az „l” kiesik: - óma, szóma, ebbű, attú, vót, főd. Itt sincs „ly” , de „j”-t nagyon sokat használnak:- ijen, üjjön, hajja, bár gyakori a „gy” és „ty” hang használata helyette: - kargya, kérgye, gyün, gyelül. Az „l”-zés a Dunától északra fordul csak elő: -illen, üllön, fordullon, az „n” betű pedig palatizálódik:- kenyi, hallanyi, nyől. Magánhangzók között dulázzák a mássalhangzót: - tanittó, belülle, esső. 

Ragozásnál Csallóközben a „val” ragban „u”-t ejtenek: - kapávú. A honnan kérdésre a „bú, bű, rú, rű, tú, tű ragot használják. Múlt időben csak a sütötte, vetette alakok járatosak, a „v”-re végződő igékben a „v” „l”-re vagy „n”-re változik: - nyőll, lűn, hill, hín. Határozott névelő használata Csallóközben ritka, míg Szigetközben csak az „a” használatos:- a asztal, a ebéd. 

 

 

„Néha tehenet is ha mëkfejtük a kalapungba aszt is mëgittuk. Az is előfordút töpszörösse: ehëssek vótunk! Mijást kiértünk a falubú, má elővettük a kënyeret asztán ëttünk. Össze van a som. Mikor már mëkpuhú finomra, lëpotyog a fárú asztán a bokor ája teli van. Aj jó dolog! Szinte a vatkörte aszt is csak a puhát, mer aki küjes, an nemigej jó, közibe ragad az embër fogának. Eszt aztán tarisznyáva, zsákka is haza hosztuk, mëk szoktuk aszanyi télire. Elösször főterëgettük a pallásra puhúnyi, akkor a puhájját bele a kemëncébe, mëgaszalódik, kéccër izs bele kő vetnyi mire jó. Abbú télënn ëggy-ëf fazékka mëkfőz az asszony, asztán éhorgya az embër. Ebbű leves is lësz. Ecs csak a finom kompót, min tënálatok va! A mogyoró akkor jó, amikor má piros, mikor má kivállik a kütyüjébű. Má kisasszon táján akkor jó. A bikmakkot, aszt is össze szoktuk ënnyi. Az ujam mind a papsipka, az ize meg akár csak a dijó vaj a mogyoró. Még tésztára is jó vóna...” 

(Szentgál, Veszprém megye)



Szerkesztés dátuma: kedd, 2012. június 19.
Nézettség: 3,514 Kategória: Mi a Magyar? » Nyelvünk alkata
Előző cikk: Magyar tájnyelvjárások II.-1. Nyugati típus Következő cikk: Magyar tájnyelvjárások II.-3. Déli típus


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: