7. Mezőségi nyelvjárás típus
Ide tartozik Románia magyarlakta területének középső része, Tárkány vidéke, Kalotaszeg, Kolozsvár, Torda, Dés és a Maros vidék.
Hangszín tekintetében igen tarka ez a vidék, „ó, ő, é” helyett „ou, öü, ëi”-t ejtenek, az „a” kissé zártabb, az „ö” pedig nyíltabb. A szóhangsúly Lózsád és környékén az utolsó szótagon van:- sara.glya. Kalotaszeg „ë”-ző és „í”ző, míg nyelvjárás többi része símán „e”-ző, „é”-ző vagy „í”-ző, bár kelet felé inkább az „a”-zás a jellemző:- bagár, batat, szaba, szamaru. Ezzel szemben viszont, ha „á”t mondanak akkor a mondatban utána rendszerint „o”-t találunk.:- járok, várom, házon, ágot.
Mássalhangzó tekintetében „l, r, j” előtt csak félhosszú magánhangzó áll:- álma, ájtó, éjti, élment. Szinte majdnem az egész terület „j”-zős, csak kevés elszigetelt területen haszmálnak „ly”-t. A „t, d, n, l” nem palatizálódik. A „v” nem hasonul Dés környékén zöngésít:-ödven, élezs, borodva.
Használatosak a családi helyhatározók:- Sándorni, Sándornul, Sándornit. A honnan kérdésre bol, böl, rol, tol, tök, bo, bö, ro, rö, to, tö alakok jelennek meg. Udvarias felszólító módban az ikes igeragozás jellemző:- üjjék le!A megyek, teszen, viszen alakok majdnem mindenhol megjelennek, ahogyan a járék és jöve is. Határozott névelőt ritkábban használnak, mint más tájakon.
"Élment haha az idesannyáhó. Ó fijam, menyit ülté, aszmongya az annya, miféle kócsokat hosztál? Ó idesanyám, aszmongya, vettem ëgy nagy udvarházot. Szedöggyünk össze mennyünk az uj lakázsba. Elírkeznek az uj lakázsba. Na, idesanyám, mennyünk, aggy ide a kócsokat! Jaj fijam, hogy mennyünk mük ide bé, ëjen szoba még a kirájnak sincs. Hunnet tuggya idesanyám, hogy a kirájnak nincs ijen háza? Há én nem tudom, csag gondolom, én kirájt soasem láttam. Kinyittya Ződvitéz az ajtókot. Na, idesanyám, id vannak a kócsok ennek a tizenkét ajtónak. Egyéb dóga semmi sincs, csak a kócsokra vigyázzon és a tizenegy szobát takariccsa. Reggëre kélnek. Az udvar előd vót ëgy nagy dijófa. Az a dijófa aszt jeleszte hotyha Ződvitéz ment vadászni az erdőbe, dijófa száratt el. Mikó ment hazafelé má szipen zőggyelt a dijófa. "
(Bálványosváralja, Dés mellett)
