Irodalom - Szeretni tehozzád szegődtem

   

Csoóri Sándor - Ez voltál
Kortárs
Voltál márványon elalvó arc,voltál a hűtlenség sebe,Álmomban szél, meztelen próbabábu,s végül: nem voltál semmi se.
Csoóri Sándor - Vendégem és varázslóm
Kortárs
Ebben az átlátszó esőbennagyon magányos lett az erdő.Madarak torkában a lángotelfújta kedvetlen, hanyag szél.Állnak a lombok, mint lovaka szomorúság jászolánál;baljós tükröket rejt a hegyháts bennük ég és föld öklelését.Ha nem élnél, most elaludnéks nem gondolnék semmi örömresem a víz citera-szavárasem ágyékod villámaira.
Csorba Győző - Neked
Kortárs
Ez már nem szerelem többé,nem két ember kötése,keringő tánca egymás ellen,kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje.S változó viszonylat: Tőle vagy feléje.Magány és párosságitt üres szavak csak,itt már az érzékek csak befele hatnak,egymást ha kívánjuk látni: elégségesállítani tükröt a magunk szeméhez.Aki Rád néz, rajtad engem is fölismer,s érzékeljük egymást érzékszerveinkben.
Dsida Jenő - Arany és kék szavakkal…
Kortárs
Miképpen boltíves,pókhálós vén teremzugában álmodóközépkori barát,ki lemosdotta réga földi vágy saráts már félig fent lebega tiszta étheren, -ül roppant asztalánál,mely könyvekkel telis a nagybetűk közébekis képecskéket ékel,Madonnát fest örökkéarannyal s égi kékkel,mígnem szelíd mosollyallelkét kileheli:úgy szeretnélek én islámpásom esteli,halavány fénye mellettmegörökítni, drá...
Dsida Jenő - Esti teázás
Kortárs
Az ódonművű óra ver,a mennyezeten pókok szőnek.Homlokodon bánat hever,bánata özvegy, néma nőnek,ki fogyton vékonyul, mint a hold,mert arra gondol, ami volts hunyó tűznél fonnyadva fázikés arra gondol, aki holt,míg zöld, nagyárnyú lámpa mellettmagányosan, csendben teázik.S akkor jövök. Halk nesze sincssaruimnak, mikor belépek.Nesztelen moccan a kilincs,borzadva néznek rám a képek.
Dsida Jenő - Szerenád Ilonkának
Kortárs
A fűzfa behajlik a vízbea víz körülötte csacsoglocsogva körülsimogatjákpiciny buborék-pamacsoka hold egyedül csavarogvaoly holthalavány odafentkémleli elcsavarogvaegy holt kicsi lány hova ment?Holt kis Ilonka fehérenfekszik a sírban alantszelleme ringva fehérenfürdik a vízben alantlelkemre libegve lehajlikmint vízbe a fűz fiatalágai- habzene zajlikcsobog körülötte a daldal pihek...
Dsida Jenő - Tavalyi szerelem
Kortárs
Emléke visszacsillogs olykor arcomra tűz,arcomra, mely fakós elmúlt évekbe néz.Fényes volt, mint a csillag,forró volt, mint a tűz,fehér volt, mint a hós édes volt, mint a méz.Még néha visszacsillog,de már nem bánt, nem űz,enyhén simogató,mint hűs, testvéri kéz:Lehullott, mint a csillag,elhamvadt, mint a tűz,elolvadt, mint a hós megromlott, mint a méz.
Fodor István - Arcod keresem
Kortárs
Arcod keresem a naplementébenamit máshonnan látunk, Te meg én.Neked az óceánról ragyog visszanekem a fák közt szűrődik át a fény.Arcod keresem a csillagok köztamit együtt nézünk talán.A csillagokkal beszélek, és közbenakaratlanul is meg-megérint a magány.Arcod keresem az arcok közt, megtörve márés e keresés közben más arcok találnak rám.
Garai Gábor - Ha a szerelem elhagyott
Kortárs
Mert ha a szerelem elhagyott,kipattogzik arcodon vékonyfehér rétegben a védtelenség,mint omló falon a salétrom;mert ha a szerelem elhagyott,csak loholsz az utcán szorongva,elbűvöl s nyomban megalázminden parázna szoknya;és nyelved száraz kőporban forog,ha elalszol, kifoszt az álom,ébren lábaid fércen rángatod;parázson jársz, parázson…És tarkódig felperzselődsz;tagjaid hamuként e...
Garai Gábor - Töredékek a szerelemről
Kortárs
Ki megvigasztaltad a testem,áldott legyen a te neved.Hazug voltál, hiú, hitetlen?Vakmerőbb, mint a képzelet!Hová hullsz? Én meszes közönybe.Nincs áhítat már nélküled.Csak nemléted fekete szörnye,és kábulat és szédület.És csönd. Irgalmatlan magányomtöbbé már meg nem osztja más.Vár végső szégyenem: halálom.S nincs nélküled feltámadás.

199 cikk | 14 / 20 oldal