'S a' fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves kép, te tűnsz szemembe,
'S ah! gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, 's csókomat
A képnek hányom részegűlt hevembe';
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűllyede, elfogadván jobbomat.
'S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A' titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, új meg új alkvások.
'S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, 's bélő a' zsalunyiláson,
'S sugárival körűle glóriát von.
