Tóth Árpád - Hajnali szerenád


Tóth Árpád - Hajnali szerenád



Virrad. Szürkûl a város renyhe piszka,
De túl, az enyhe, tiszta messzeségben
Új rajzlapját kifeszíti az égen
A hajnal, a nagy impresszionista.
Ezüst ónnal szeszélyes felhõt rajzol
És álmodozva pingál enyhekéket
S ragyogva tûzi az isteni képet
Az ûrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból.

A sötétség, az éji, rút csuha
Lebomlik a fák törzsén nesztelen
S borzong a jó hüvösben meztelen
Az erdõ, az örök, buja csuda:
Most, mielõtt pompás testét kitárja
Mindenkinek, nyujtózik hallgatag
S várja, hogy a vén, dús kéjenc, a Nap
Aranyfésût tûzzön nagy, zöld hajába.

De itt, a szûk utcák közé bezárva
A szürke hajnal szennyes és sivár,
Nagy, sárga szirmát elhullatta már
A lenge gázláng, az éj bús virága.
Itt-ott mered csak s furcsán, betegen
Lobog a kétes és nehéz homályba
Egy-két borús fa, mint fakózöld fáklya,
Mely vakon leng a siket tereken.

Annuska, alszol? bús utcák során
A bús hajnalban járok egyedûl,
S hogy vígasztaljon, halkan hegedûl
Fantáziám, a magános cigány:
Erdõkkel, éggel, ajkad mosolyával
Hangfogózza dalát, míg ballagok,
Jó volna most megállni ablakod
Alatt egy édes, fájó szerenáddal.

A szívem adnám oda hegedûnek,
A szívem, melybõl bú és vágy zokog,
Lopjon szivedbe enyhe bánatot
És kósza vágyat, mely árván röpûlget,
Hogy szûz álmodban, halkan, édesen,
Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz,
Álmodban, mit reggelre elfelejtesz,
Sirasd el az én züllött életem.

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 28. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,047 Kategória: Szeretni tehozzád szegődtem » Klasszikus
Előző cikk: Tóth Árpád - Esti sugárkoszorú Következő cikk: Tóth Árpád - Ifjonti jók mulásán


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: