Illyés Gyula - Napokig nem beszéltünk


Illyés Gyula - Napokig nem beszéltünk
Napokig nem beszéltünk. Csöndesen,
szótlan szunnyadtál bennem, kedvesem,
nem dúltad föl egyetlen percemet,
fájdalomtalan szerethettelek.

Fájdalomtalan, öntudattalan
lettél – mi is? Én lettél, én magam!
Ha meg-megkérdtem, hol vagy, mit csinálsz,
bentről, magamból jött megnyugtatás.

Ma reggel aztán, mire ébredek,
halk susogás csiklandja szívemet.
Te beszélsz. Oly rég vártam! Te beszélsz,
és semmi vita, semmi szenvedés!

Kibékültünk! Kedves, kezes, szerény
vagy újra, és a világ újra: fény,
s az vagyok én is. A lelkem csupa nap,
hogy újra így nekem adtad magad!

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 28. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 837 Kategória: Szeretni tehozzád szegődtem » Klasszikus
Előző cikk: Illyés Gyula - Menedék Következő cikk: Illyés Gyula - Szeress, ne kérdezz


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: