Dsida Jenő - Esti teázás


Dsida Jenő - Esti teázás
Az ódonművű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek.
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy, néma nőnek,
ki fogyton vékonyul, mint a hold,
mert arra gondol, ami volt
s hunyó tűznél fonnyadva fázik
és arra gondol, aki holt,
míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett
magányosan, csendben teázik.

S akkor jövök. Halk nesze sincs
saruimnak, mikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva néznek rám a képek.
– Én is teázom, kedvesem... –
mondom lágyan és kedvesen.
A húnyt parázsnak lángja támad.
És felakasztom csendesen
kék sapkád mellé a fogasra
fénylő, mennyei glóriámat.

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 28. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 2,519 Kategória: Szeretni tehozzád szegődtem » Kortárs
Előző cikk: Dsida Jenő - Arany és kék szavakkal… Következő cikk: Dsida Jenő - Szerenád Ilonkának


   








Megjegyzések

Páles Éva Judith
szombat, 2012. május 26. 07:38
Sokszor olvasom ""szépséges"" verseit!



Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: