Eszter elment Egerbe,Kedvesénél heverveSzerelme, LeventeKeményen teperteBegyét, és erre felEl se rejtette„Kése” hegyétEszter kereste kegyét,Szenvedet eleget,LegvégénBenne lettEgy kerekecske gyerek.
Elvadult tájon gázolok:Õs, buja földön dudva, muhar.Ezt a vad mezõt ismerem,Ez a magyar Ugar.Lehajlok a szent humuszig:E szûzi földön valami rág.Hej, égig-nyúló giz-gazok,Hát nincsen itt virág?Vad indák gyûrûznek körül,Míg a föld alvó lelkét lesem,Régmult virágok illataBódít szerelmesen.Csönd van.
A Magyar Tenger élővilágát, egészen más szempontból mutatjuk be, Közép-Európa legnagyobb állóvizét. A Balaton ugyanis nem csupán egy csokoládégyártó cég fantáziáját ragadta meg, hanem számos fotós is megörökítette különleges természeti adottságait, és emellett megannyi magyar költőt és írót is megihletett.
Monda Lajos, a nagy király:Eredj szolgám, Laczfi Endre,Küldj parancsot, mint a villám,Köss nehéz szablyát övedre:A tatártól nagy veszélybenForog Moldva, ez a véghely:A tatárra veled menjenTízezernyi lófő székely.
Keszthelyen megbetegedtem,Rendelésre mentem.Fejemet bevertem,Sebes lett szemem,Eres kezem véres,Rémes.Szeletekre ment kezem,Szepegek. TérdemNem érzem, lebegek,Szellemeket érzékelek,Nyelvemen vércseppek,Belem reszket,Ez se lenne veszteg.Kezek felemelnek,Lefektetnek, s kérdeznek:Két hét elég lesz betegnek?
Add nekem a te szemeidet,Hogy vénülő arcomba ássam,Hogy én magam pompásnak lássam.Add nekem a te szemeidet,Kék látásod, mely mindig épít,Mindig irgalmaz, mindig szépít,Add nekem a te szemeidet,Amelyek ölnek, égnek, vágynak,Amelyek engem szépnek látnak.Add nekem a te szemeidet,magam szeretem, ha szeretlekS irigye vagyok a szemednek.
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,ha nem magamért: magadért,a jövőért, egy napodért,ezért a meleg mosolyért,mit mégis ízlelhetett ajkad,ennyiért,ízéért e friss pillanatnak.
Hetedhét országbanNem találtam mását:Szeretem szép, beteg,Csengő kacagását,De nagyon szeretem.Szeretem, hogy elbujtErős, nagy voltomban,Szeretem hibáitJóságánál jobban,De nagyon szeretem.Szeretem fölségesVoltomat e nászbanS fényes biztonságomValakiben, másban,De nagyon szeretem.
Siralmas énnéköm tetüled megváltom,Áldott Magyarország, tőled eltávoznom,Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!Az Felföldet bírják az kevély nímötök.Szerémségöt bírják az fene törökök,Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!Engömet kergetnek az kevély némötök.
A kőrösmenti Párizs régi fényeFelém ragyog az emlék rőt ködén,Egy ifjúság reménye és regényeOtt álmodik a szőlőhegy tövén.A szőlőhegy tövén a régi kocsma,A piros abrosz és piros borok,Fiatalságunk bátor indulója,Fölöttetek fekete gyász borong.
Hogy zúg, zuhog, árad a nótaValamennyi vén fiu torkánS hogy ölte órákig az orkánKünn őket a próba-mezőkön.Magyarok, öregek, nótásak,Bakák, búsak: dacosan, hősönPuskaport még alig szagoltak,De hősök már, mint hősön-holtak.Így járnak a Végezés ormánEzer és ezer évek óta,Mindig a Halálba loholtakS el nem hagyta őket a nóta.
A Magyarok MózeseSzép Ázsiának földén, a szittya nagy sikon,Büszkén miként a párducz, mint sólyom szabadon,A zúgó Don tövében egy ősi nép lakott,Dicső Magóg vérének véréből sarjadott.Nem győzte még meg eddig ellenség fegyvere,Honn áldás volt tanyája, künn rettegett hire;De a mit nem tehettek ellenség és halál,Gyérítni kezdi vérét önátka - a viszály.
1 . Azért érdekes, hogy költőink/íróink mind tudták/ismerték a Magyarok származását/eredetét. Viszont mára ez feledésbe merült, legalábbis általánosságban nincsenek tudatában az emberek vele.
Valaminek történnie kellett, hogy ez a tudás/ismeret feledésbe merüljön. Sokan tudjuk, hogy mi/ki volt az ok, de sajnos még nem mindenki. Ezért terjeszteni kell "az igét" a tudás visszaszerzése miatt.
I.Gyásztérein MohácsnakMegszűnt a nagy csata,Tört vértek s fegyverek köztFekszik sok dalia.S hol annyi bátor küzdött,Oly sok szű vérezett,Az esti szellő sóhajtA gyászmező felett.Ébren csak egy vitéz mégAz ezerek közül;Romján a dúlt hazánakCsak ő tekint körül.Vér foly le homlokáról,Széttörve fegyvere,Egész csak még a zászló, ─Ezt tartja hős keze.
4 . Az 1526. évi csatavesztés után a törökök felgyújtották, majd újjáépítették Mohácsot.
A több, mint másfél évszázadig tartó megszállás idején Mihadzs volt a település neve.
1686-ban Radonay Mátyás, Zalavár kapitánya felszabadította, de 1687.augusztus 12.-én a császári had védelmi okokból felégette a várost.
Sok-sok évtizednek kellett eltelnie, hogy Mohács újra magára találjon, s kiváltságos mezővárossá alakuljon 1742-ben.
A török hódoltság alóli felszabadulás 250.évfordulójára, 1937-ben készült a Széchenyi téren álló zászlótartó szoborcsoport, Martinelli Jenő (1886-1949) alkotása.
A szoborcsoport a Széchenyi tér nyugati oldalán, a városházával szemben áll.
A mészkőből faragott, szorosan egymás mellett álló három férfialak a nemzeti összefogást és egységességet jelképezi.
Forrás: ittvoltam.hu
Rendületlenül » A második világháború alatt és után
Nem elég megborzongni,De lelkesedni kell!Nem elég fellobogni,De mindig égni kell!És nem elég csak égni:Fagyot is bírni kell,Ki acél akar lenni,Suhogni élivel.
Ha egy fára ragyog a nap fénye,hogyne lenne életre reménye!Meleg a fény, fakad a rügy tőle,zöld levélke bújuk ki belőle.Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.A kék égre úgy mosolyog vissza.
A kolozsvári kikelet szülötteE pár száll gyöngéd, kora ibolya,Szűz szirmukon szelíden eltünődveA magyar Mona Lisa mosolya.Erdélyünk szent rögének ibolyái,A fájó tájról méla üzenet,Virágnyelven beszéltek, ó parányi,De drága kincsek, hervadt kedvesek!Kék szemetekben az erdélyi égnekRégi derűje integet felémÉs sötét szirmotokban érzem énAz új fájdalmat.
Az ódonművű óra ver,a mennyezeten pókok szőnek.Homlokodon bánat hever,bánata özvegy, néma nőnek,ki fogyton vékonyul, mint a hold,mert arra gondol, ami volts hunyó tűznél fonnyadva fázikés arra gondol, aki holt,míg zöld, nagyárnyú lámpa mellettmagányosan, csendben teázik.S akkor jövök. Halk nesze sincssaruimnak, mikor belépek.Nesztelen moccan a kilincs,borzadva néznek rám a képek.
Üzenem az otthoni hegyeknek:a csillagok járása változó.És törvényei vannak a szeleknek,esőnek, hónak, fellegeknekés nincsen ború, örökkévaló.A víz szalad, a kő marad,a kő marad.Üzenem a földnek: csak teremjen,ha sáska rágja is le a vetést.Ha vakond túrja is a gyökeret.
1 . Minden kedves Barátomnak üzenem,hogy bármi is történt,én mindig szeretni,tisztelni és becsülni fogom Őket.MERT ELFUT A VÍZ ÉS CSAK A KŐ MARAD,DE A KŐ MARAD.
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Nagyon sok itt a dudva,és ki kellene irtani!
Balatoni lendületes
Micsoda pompás csemege,
Balaton összes szelete!
Lehet Szárszó, Keszthely, Szemes
vagy éppenséggel Kenese.
Balaton, szívem szerelme!
Akarattya, Zánka, Lelle.
Szigliget, Szepezd, Révfülöp,
mindig veletek szédülök.
Ezernyi csoda, Balaton!
Hullámzó fény a habokon.
Vulkáni csókok serege
ébred szeles hajnalokon.
Ez a táj édes mágia,
Örvényes, Füred, Mária.
Aszófó, Földvár, Badacsony,
lelkem úgy szárnyal szabadon!
Nappali és esti fények,
minden napon visszatérnek.
Fenyves, Boglár, Tihany, Fonyód,
értük remegek és égek.
Vonyarcvashegy, Gyenesdiás,
ezüst szárnyú sirály kiált.
Illata van színes szónak.
Hazája ez álmodónak.
Kis verset írtam, nem nagyot,
szerelembe belehalok.
Tanúm Isten, vágyam tiszta,
élni addig itt akarok!
Balatoni alkony
Az ég a vízre ráhajol
a láthatáron valahol...
az ég a vízzel összeér,
az ég, a víz
gyöngyházfehér.
Így látom én fektemben itt
a táj elnyugvó fényeit,
miközben percem elrepül...
az ég, a tó
elszenderül.
Oly nyugodalmas most a táj,
boldog vagyok...semmi se fáj...
tükörsima a Balaton,
sellők énekét
hallgatom.
elmondja Sinkovits Imre
www.magyarvagyok.com/csoportok/22-Sajat-verseink/temak/57
Valaminek történnie kellett, hogy ez a tudás/ismeret feledésbe merüljön. Sokan tudjuk, hogy mi/ki volt az ok, de sajnos még nem mindenki. Ezért terjeszteni kell "az igét" a tudás visszaszerzése miatt.
A több, mint másfél évszázadig tartó megszállás idején Mihadzs volt a település neve.
1686-ban Radonay Mátyás, Zalavár kapitánya felszabadította, de 1687.augusztus 12.-én a császári had védelmi okokból felégette a várost.
Sok-sok évtizednek kellett eltelnie, hogy Mohács újra magára találjon, s kiváltságos mezővárossá alakuljon 1742-ben.
A török hódoltság alóli felszabadulás 250.évfordulójára, 1937-ben készült a Széchenyi téren álló zászlótartó szoborcsoport, Martinelli Jenő (1886-1949) alkotása.
A szoborcsoport a Széchenyi tér nyugati oldalán, a városházával szemben áll.
A mészkőből faragott, szorosan egymás mellett álló három férfialak a nemzeti összefogást és egységességet jelképezi.
Forrás: ittvoltam.hu
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
A vers is nagyon szép.