Már a régi görögöknél és a rómaiaknál ismeretes volt az articsókához hasonló különböző Cynara fajok fogyasztása. A rómaiak carduus néven értékes zöldségnek tartották. Származási helye pontosan nem ismert. Termesztése és fogyasztása a középkorban egy időre feledésbe merült. Ezt követően Olaszországban a XV. században ismét ismertté vált. Ekkor többen leírták, mint házikerti zöldségnövényt. A XVI. században Olaszországból Franciaországba került, majd onnan Németországba is eljutott.
Érdekesség
Goethe Itáliai utazások című könyvében arról számol be, hogy az olaszok egyik legkedveltebb étele egyfajta bogáncs - ami jelen esetben nem más, mint az articsóka volt - melyet ő egyáltalán nem tartott oly ízletes zöldségfélének.
Jellemzés
Az articsóka felépítése leginkább tobozra emlékeztet. Színe világoszöld és lila pompás keveréke. Íze leginkább a különleges jelzővel határozható meg. Mindenképpen kóstoljuk meg egyszer!
Energitartalom
61 kcal, 255 kJ/100 gramm
Melyiket vásároljuk?
Ha tehetjük vásároljuk egészen zsenge példányokat, ezeknek sziromvégei ugyanis még nincsenek megkeményedve, így az egész virágzat fogyasztható. (Meg kell jegyeznünk, hogy ezen példányokhoz nagy valószínűséggel csak a termesztő országokban juthatunk hozzá.) Itthon válasszuk a tömör szerkezetű articsókát, melynek levelei még fényesek és lédúsak!
Eltarthatóság, tárolás
Sajnos az articsóka sem tartozik a hosszan eltartható zöldségek közé. Bár két-három napig eláll a hűtőszekrény alsó polcán, legjobb azonban ha minél hamarabb felhasználjuk.
Előkészítés
Amennyiben nem az oly áhított, legzsengébb darabokat sikerült beszereznünk, akkor csavarjuk le a zöldség szárát, majd húzzuk le az alsó kis szirmokat. Ezután a hegyes szirmok száraz csúcsát vágjuk le egy késsel vagy ollóval és folyó víz alatt mossuk át.
Elkészítés, felhasználás
Az articsókát felhasználáskor minden esetben meg kell főzni. A virágzatokat helyezzük forrásban lévő vízbe - melybe korábban egy kevés citromlevet tettünk - amelyben 30-45 perc alatt megpuhul. Legkönnyebben úgy ellenőrizhetjük puhaságát, hogy alsó levelei közül egyet megpróbálunk lehúzni, és ha az könnyen leválik, akkor eleget főztük.
Főzés után vagy magában különböző mártásokkal, töltve, vagy köretként fogyasztható.
Fontos, hogy az articsókának csak a levelek alsó, húsos, friss része, illetve a legbelső részben található szívrész fogyasztható.
Élettani hatások
Az articsóka fogyasztása fokozza az epe termelését, az epeutak összehúzódását és a májsejtek regenerálódását. Elősegíti a vér zsírtartalmának csökkenését, sóürítést fokozó és antibiotikus.
